Színházi Élet, 1916. augusztus 27–szeptember 3. (5. évfolyam, 29. szám)
1916-08-27 / 29. szám
. 2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET néni, Csepke bácsi, színházi kapuk szigorú őrzői, nem visszük tovább az olvasót. A kiskapunál megállunk . . . Csendes kapuk A Nemzeti színház környékének még nincs meg a szokott délelőtti képe. Színészek, színésznők, növendékek, autogrammkérő kislányok, még nem tarkítják az ajtótól a villamos megállóig húzódó kis szigetet. A színház népszerű titkára Bálint Lajos, az ismert nevü kritikus és író, bánatosan támaszkodik a falhoz és szomorúan mondja : Egyedül hallgatom a Rákóczy-úti villamos mormolását. (Amint ez fényképünkön is látható.) Néhány pillanatra feltűnik a fiatal Gabányi is és mindjárt akad néhány fiatal lány ki érdeklődéssel néz a szimpatikus művész felé. Az operaház előtt senkit sem találtunk még. Fenn az irodákban és a próbatermekben már szorgalmasan folyik a munka, de oda most igéretünkhöz híven nem nézünk be. A Népopera kapuja zárva. Ez a színház a legcsendesebb. Pedig ugyancsak hangos szezonja lesz . . . Z. Molnár levelei. A Magyar szinház már nyakig benne van a munkában. Estéről-estére gyönyörű házak, ennek fénye kivetődik a kiskapu elé is. Csupa mosolygó vidám arc és csupa lázas készülődés. Egy vidám, fütyürésző alak közeledik : színházlátogató lányok kedvence : Z. Molnár. Sietne befelé a kiskapun, próbára, de a színház derék kapusa, Fekete bácsi megállítja. — Levelek. Már megint néhány tucat levél . . . Naponta néhány tucat levél . . . Kis lányok küldik, kedves bakfisok, azok kik Bálint Lajos titkár várja a tagok megérkezését. A Nemzeti szinház előtt. Mészöly felv. A Z. Molnár leveleket vesz át a portástól. Magyar szinház előtt. Mészöly felv.