Színházi Élet, 1916. október 15–22. (5. évfolyam, 36. szám)

1916-10-15 / 36. szám

2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET sorozata teljesség és gazdagság dol­gában páratlanul áll a világon, nem­csak esztendőnként való reprizekkel frissíti azt, hanem lehetőség szerint egy-egy bemutatóval bővíti is. Most a „IV. Henrik II. rész"-ére ju­tott a sor, miután a tavalyi esztendő­ben már szinte kivételes sikerrel újítot­ták fel a hatalmas királydráma I. részét, mely évtizedekkel előbb szerepelt már a színház műsorán, de aztán szinte év­tizedes pihenőkre kényszerült. Valóban nagyon helyes törekvés, hogy a Nem­zeti Színház az utóbbi években a király­drámákat is erősebben beállítja játék­rendjébe, mert Shakespeare költészeté­nek ez volt a legelhanyagoltabb része. ,János király"-on és „III. Richárd"-on kívül jóformán egyik sem szerepelt a műsoron. Most így a tavalyi reprizzel és az idei bemutatóval a „IV. Henrik" két része csatlakozott közéjük, mind­kettő a publikum nagy érdeklődésével és elismerésével. Minden bizonnyal Shakespeare leg­jelentősebb történelmi darabjai közül való ez a Henrik-dráma, amely külső érdekesség dolgában is szinte páratlan. Páratlan a változatosság és szívósság, amellyel szinte lázas tempóban hajszol­ják egymást a legkomolyabb drámai lendületű és a legvidámabb jelenetek. S olyan rendezői zsenialitás kell hozzá, mint Ivánfié, hogy ez ellentéteket har­monikusan egymás erősítésében és nem egymás gyöngítésével tudja megszólal­tatni. Minden komoly művészi értékén kívül is imponáló az a hónapok óta tartó megfeszített munka, amellyel Iván­fi Jenő színpadi formát adott ennek a drámának s bizonyos az is, hogy az összes képek szépsége, a szinház min­den eddigi dolgával vetekedik. S e külső formák szépségéhez és komoly értékéhez méltó a szereplők munkája is. Természetesen legelső sor­ban Gá­-ra kell itt gondolni. Falstaff nagyszerű megszemélyesítőjére, aki „IV. Henrik I. rész"-ének tavalyi repriz­zén adta valósággal diadalmas próbá­ját a maga humorral és ősi jellemző erővel teli képességeinek. Míg az első részben a vidám és diadalmas, minden huncutságából épp bőrrel menekülő Falstaffot produkálta, most a póruljáró Falstaff figurájában ezer alkalma lesz, hogy új vonásokkal bővítse ezt a nagy­szerű emberi figurát. A komoly dráma figurái közül Iván­fi IV. Henrik királya és Beregi Henrik hercegje szintén régi ismerősünk az első részből s most még teljeseb­ben szólaltatják­ meg ezt a két érdekes művészi feladatot — harmadiknak csat­lakozik hozzájuk Kürti József, aki Já­nos herceg két jelenetében finom jel­lemző erővel hoz érdekes új alakot. A többiek mind méltóak ehhez a társa­sághoz és az egész előadás méltó Shakespearehez. A Nemzeti Színháznak nagy és ko­moly vállalkozása volt ez a Shakes­peare-bemutató, s a vállalkozás teljes sikerrel járt, mert kitűnő értékén kívül, bizton számíthatott a magyar közönség különös hajlandóságára a nagy költő remekei iránt, — amely egészen ért­hető ott, ahol ilyen tökéletes és min­den tekintetben művészi formában szó­lalnak meg. Foto muster-me QUDAPEST,!!. "«OG-IT-K&AÚT -f. TèPefbn. 95- 18.<=***o

Next