Színházi Élet, 1916. október 15–22. (5. évfolyam, 36. szám)
1916-10-15 / 36. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET sorozata teljesség és gazdagság dolgában páratlanul áll a világon, nemcsak esztendőnként való reprizekkel frissíti azt, hanem lehetőség szerint egy-egy bemutatóval bővíti is. Most a „IV. Henrik II. rész"-ére jutott a sor, miután a tavalyi esztendőben már szinte kivételes sikerrel újították fel a hatalmas királydráma I. részét, mely évtizedekkel előbb szerepelt már a színház műsorán, de aztán szinte évtizedes pihenőkre kényszerült. Valóban nagyon helyes törekvés, hogy a Nemzeti Színház az utóbbi években a királydrámákat is erősebben beállítja játékrendjébe, mert Shakespeare költészetének ez volt a legelhanyagoltabb része. ,János király"-on és „III. Richárd"-on kívül jóformán egyik sem szerepelt a műsoron. Most így a tavalyi reprizzel és az idei bemutatóval a „IV. Henrik" két része csatlakozott közéjük, mindkettő a publikum nagy érdeklődésével és elismerésével. Minden bizonnyal Shakespeare legjelentősebb történelmi darabjai közül való ez a Henrik-dráma, amely külső érdekesség dolgában is szinte páratlan. Páratlan a változatosság és szívósság, amellyel szinte lázas tempóban hajszolják egymást a legkomolyabb drámai lendületű és a legvidámabb jelenetek. S olyan rendezői zsenialitás kell hozzá, mint Ivánfié, hogy ez ellentéteket harmonikusan egymás erősítésében és nem egymás gyöngítésével tudja megszólaltatni. Minden komoly művészi értékén kívül is imponáló az a hónapok óta tartó megfeszített munka, amellyel Ivánfi Jenő színpadi formát adott ennek a drámának s bizonyos az is, hogy az összes képek szépsége, a szinház minden eddigi dolgával vetekedik. S e külső formák szépségéhez és komoly értékéhez méltó a szereplők munkája is. Természetesen legelső sorban Gá-ra kell itt gondolni. Falstaff nagyszerű megszemélyesítőjére, aki „IV. Henrik I. rész"-ének tavalyi reprizzén adta valósággal diadalmas próbáját a maga humorral és ősi jellemző erővel teli képességeinek. Míg az első részben a vidám és diadalmas, minden huncutságából épp bőrrel menekülő Falstaffot produkálta, most a póruljáró Falstaff figurájában ezer alkalma lesz, hogy új vonásokkal bővítse ezt a nagyszerű emberi figurát. A komoly dráma figurái közül Ivánfi IV. Henrik királya és Beregi Henrik hercegje szintén régi ismerősünk az első részből s most még teljesebben szólaltatják meg ezt a két érdekes művészi feladatot — harmadiknak csatlakozik hozzájuk Kürti József, aki János herceg két jelenetében finom jellemző erővel hoz érdekes új alakot. A többiek mind méltóak ehhez a társasághoz és az egész előadás méltó Shakespearehez. A Nemzeti Színháznak nagy és komoly vállalkozása volt ez a Shakespeare-bemutató, s a vállalkozás teljes sikerrel járt, mert kitűnő értékén kívül, bizton számíthatott a magyar közönség különös hajlandóságára a nagy költő remekei iránt, — amely egészen érthető ott, ahol ilyen tökéletes és minden tekintetben művészi formában szólalnak meg. Foto muster-me QUDAPEST,!!. "«OG-IT-K&AÚT -f. TèPefbn. 95- 18.<=***o