Színházi Élet, 1916. október 29–november 5. (5. évfolyam, 38. szám)

1916-10-29 / 38. szám

•H évfolyam: 1916. október 29-től november 5-ig. 38. szám. il árak­­ ilap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 12 - kor. Félévre 6.60 . Negyedévre 3.60 • SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések di­­szabás szerint. M^jrT.Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR, távollétében ILLÉS LÁSZLÓ. Egyes szám­ára : Budapesten és Vidéken 30 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti szinházak egész heti szinlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet­ körút 24. Telefon 34—97. v B. Sándor Erzsi legmagyarabb és a legkivá­lóbb magyar énekesnő. Itt­hon tanult, mi fedeztük fel őt magunknak, itthon fejlő­dött naggyá és a mi szerény keretünk között élő zenei kultúránknak egyik legragyogóbb képviselője. Jóformán gyermek volt még, mikor a kolozsvári zeneakadémia néhai nagy professzora és igazgatója, Farkas Ödön, felfedezte azt a nagy kincset, ami Sándor Erzsi csodálatos tisztaságú orgánumában rej­lik. Tanítani kezdte az ő sajátos, ma széltében elfogadott, de akkor egészen újszerű módszerével, mely a hangot igyekszik megtartani természetes csen­gésében, és Sándor Erzsi rövidesen magára vonta a szakkörök figyelmét, virágzó nagy művészetével. Első opera­házi szereplése volt Farkas Ödön első nagy diadala : okos és észszerű mód­szerének győzelme a sok mindenben­­ fjlftvult olasz és az eszközeiben brutá­lis német iskolák felett. A koloratura-éneklés ritka és kivált­ságos művészetének nagyszerű kép­viselője Sándor Erzsi. Nem abból a fajtából való, mint a nagyra tar­tott Kurz Zelma, kinél matematikai pontosságú a trilla, távol áll az olya­soktól is, mint Barrientos Mária, aki­­ júlozza és erőlteti a magas hangokat, sor Erzsinél természetes minden hang, könnyen, súlytalanul szökken éneke az elérhető magasságokba, lágy és behizelgően meleg a trilla és a ra­gyogó fioritúrák, melyek gyöngyszemek­ként gördülnek énekében, egyszerűen, keresetlenséggel hangzanak el, hogy az ember szinte elfelejt csodálkozni, mert érzi, csak így lehet és nem más­kép. Sándor Erzsi abból az iskolából való, mint Weber Jozefa, a későbbi Hoferné, akinek Mozart az „Éj király­nője" szólamait írhatta. A könnyedség, a bámulatos tech­nika következménye, kizárja Sándor Erzsi énekéné) a bravúrosság egyéb­kor kellemetlen mellékizét. Neki nem kell takarékoskodni a hanggal, hogy a nagy ária gördülve, zökkenés csendüljön el, az elejétől végig nélkül egy­formán szárnyal a hangja minden sze­repében a fáradtság, a megerőltetés legkisebb látszata nélkül. Ez teszi mű­vészetét egyedülállóvá a hozzá hason­lók között. És még egy ritka, nagy művészi tulajdonsága : közvetlen, szí­nészi hatásokkal dolgozó alakítóképes­sége. Sándor Erzsi sohsem adja a kolo­raturdivát, hanem mindig a szerepét játssza. Traviatája Dumas híres hős­nője minden emberi szenvedésével. Melindája Katona Józsefünk nagysze­rűen megrajzolt tragikus alakja, a Susanne titkában bájos, piruló fiatal

Next