Színházi Élet, 1916. december 3–10. (5. évfolyam, 43. szám)

1916-12-03 / 43. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 13. oldal is érdemli a nyomdafestéket. S a nyom­tatott könyv és az élő színpad egymást segíti. Van olyan néző, aki előbb meg­nézi a darabot, s aztán megveszi a köny­vet, mert szeretné látni, milyen betűkben az, ami a színpadon annyira tetszett neki s van olyan olvasó, akit a kíváncsiság aztán bevisz a színházba, hogy lássa, mint fest elevenen, amit ő az olvasás nyomán elképzelt magának. A jó szín­darabnak jó könyvnek is kell lennie. Ezt tudják a magyar szerzők és vigyáznak is a nyomtatásban megjelenő színdarab­jaikra. Molnár Ferenc külön kedves kis könyvformát talált ki a színdarabjai szá­mára. Bródy Sándornak a színdarabjain mindig van egy érdekes kép, ami szinte invitálja az olvasót, s Gábor Andor, mint a mellékelt ábrák mutatják, szintén igen nagy figyelmet fordít a színdarab­könyveire. A „ Szépasszony"-nak, mely most a Nemzeti Színházból indult el Márkus Emma művészetének szárnyain, három címlapja is készült. Gábor eltérően a többi magyar szerzőtől, már a premierje napjára megjelenteti színdarabjait. Most is már négy héttel a premier előtt szólt rendes rajzolóművészének, a fiatal Végh Györgynek, hogy címlapra van szüksége : — Sárga rózsákat szeretnék körös­körül. De könnyedén, lazán. Végh elment és megrajzolta a kön­­nyed, laza sárga rózsákat. Nagyon jól si­kerültek. Egy hét alatt elkészültek, de mire Végh a rajzot prezentálta Gábor­nak, a „Szépasszony" szerzője mást gondolt : — Ne haragudjék, — mondta Végh­nek — nem tudom, sürü, tömött sárga rózsák nem volnának-e jobbak? Végh elment és megrajzolta a sürü, tömött sárga rózsákat. Nagyon jól sike­rültek, egy hét alatt elkészültek, Gábor átvette őket, s néhány nap múlva elvitte a klisőrhöz, hogy a címlap kliséjét meg­csináltassa. Egy negyed órát tárgyalt már a klisőrrel, amikor egyszerre Végh pihe­gett be a műhelybe. — Ne tessék — pihegte — ne tessék ezt a rajzot megcsináltatni ! — De mért ne? — kérdezték Gábor és a klisőr — mikor nagyon szép? — Mert közben én azt gondoltam, hogy a sárga rózsák helyett piros rózsák sokkal jobban megilletné a szépasszonyt. Itt a rajz, meg is csináltam ! És letette az asztalra a harmadik „Szépasszony"-címlapot. Ebből lett klisé és ezt vitték a nyomdába. S mikor Gábor az első példányt megkapta, azon csak­ugyan ott voltak a­­ lila rózsák. Mert a nyomdában is tétováztak a vélemények. A gépmester azt mondta, hogy sárga, a nyomdavezető azt, hogy piros. És mind a két színt rányomták a „Szépasszony" borítékára. Ebből aztán sárgás-piros és pirosas-sárga, pontosab­ban lila rózsák származtak. Az első ezer példány lilán fogyott el, a második ke­rült pirosan forgalomba. A harmadik ezer valószínűleg sárga lesz.

Next