Színházi Élet, 1916. december 17–24. (5. évfolyam, 45. szám)
1916-12-17 / 45. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET színészgenerációk nagynevű színésznői között nem akadt volna senki, aki valamelyik szerepkörében túl ne szárnyalta volna, de az teljességgel bizonyos, hogy Dérynénél nagyobb univerzális tehetség, soha nem volt magyar színpadon. Arra nincsen példa színészetünk történetében, hogy elsőrangú koloratúra-énekesnő, kinek pompásan iskolázott hangja az alsó c-től a magas f-ig terjed, aki absolut könnyedséggel Varázsfuvolában, énekli az Éj királynőjét a továbbá Rossini, Mercadante, Boieldien, Bellini operáiban magas szoprán parthiókat, el tudná énekelni Rossini : Olasz nő Algírban c. operájának címszerepét, mely a legmélyebb hangú alt szerep. Speciális szerepköre volt ezenkívül a naiva szerepkör, drámákban, társalgási darabokban, de játszott vandervilleben, népszínműben (ő a Tündérkastély Magyarországon c. kedvelt népszínmű legelső Marcsija) bohózatban, pantomimeben, balletben, női, gyermek, férfi és fiú szerepel, általában minden színpadon létező és játszható szereposztályt. Hosszú színi pályáján (1810—52) a kényszerűség és nyugtalan, sürü vére, keresztül-kasul vitte Magyarország és Erdély minden kisebb-nagyobb városán, faluján. Beutazta az egész országot delizsancon, zörgős parasztszekéren, ruganyos grófi fogaton, lóháton és keskenybokájn, finom lábacskáin, — „melyeken ugy Schuh, állott a pántlikával felkötött Bandi-Játszott mint Helena lábain," — gyalog. Pesten a Hacker-szálában, Rondellában, a Gizella téri német színházában, a Nemzeti színházban, Budán a Várszínházban, Kolozsvárott, Kassán, Váradon a Sas fogadóban, Miskolcon kocsiszínben, hol előadás közben nyakát-vállát ellepte a rosszul zsindelyezett tetőről beömlő hó és esőviz, Abrudbányán pajtában, hol az operaelőadáshoz bivalyok secundáltak. Játszott elnémetesedett pesti burgereknek, erdélyi mágnásoknak, 19 estén 19 operát a szebeni szászoknak; Brassóban, Zalatnán, Verespatakon, csibakozó törököknek, toknak, díszes öltözetű durva oláh paraszbhojároknak hirdette a magyar szó dicsőségét. Nem volt széles nagy Magyarországon és Erdélyben, a magyar ideiglenes Múzsának állandó vagy csak lakhelye, kőszinháza, vagy szálában, pajtában, félszerben, gyalulatlan deszkákból rögtönzött emelvénye, mely ne visszhangzott volna a „magyar Catalani, Hunnia csalogánya" gyönyörű énekétől S mindezek után, midőn Déryné 79 esztendős korában, betegségtől, nélkülözésektől elgyötörve hozzáfog Naplója megírásához, olyan remekművel ajándékozza meg mely nemcsak irodalmunkat, igazgyöngye a magyar memoireirodalomnak, — de egyenesen koronagyémántja. Ha óvatos, gyengéd kézzel felnyitjuk a nagyasszony puha, sárga fából készült, három fiókos kis commodeját, melyet az első gázsipénzből vásárolt 12 forintért, bőrös ládáját, melyben fehérneműjét tartotta, keskeny, hosszú kofferjét, melyben a színpadi ruhák voltak, a sok apró-cseprő skatulákat melyben blonde-csipkés főkötőit, szalagait, ékszereit (vagy inkább zálogcéduláit, »Csárdáskirálynő« Artems Lia grófnő előadás alatt készített felvétele.