Színházi Élet, 1917. január 21–28. (6. évfolyam, 4. szám)

1917-01-21 / 4. szám

2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET­ ben. A kék rókát a kitűnő pesti szűcsi mester, Elkán a Vígszínháznak. Gyula adta kölcsön Mikor Varsányi Irén először látta meg a kék rókát, amelyet a darabban hordani fog, bol­dogan felsikoltott. Ő és a kék róka, mint kiderült róluk, régi ismerősök voltak. Még a háború előtt történt, hogy Varsányi Irén meglátta ezt a kék rókát a prém-üzlet legféltettebb kincsei kö­zött. Rögtön megkérdezte, hogy men­­nyibe kerül. A válasz elég tekintélyes summa volt: tizenkétezer korona. Var­­sányi Irén nemcsak nagy művésznő, hanem jó háziasszony is. Ekkora ös­­szeget sajnált a kék rókára. A kék róka ott maradt a boltban és várta a mesebeli hercegnőt, aki majd eljön és kiváltja a szomorú rabságból. Nem hercegnő jött, hanem maga Herczeg, aki vígjátékot irt róla. Ai víg­játékban maga a kék róka is fellépett. Varsányi Irén szeretettel simogatta meg páratlanul selymes prém­jét és megint megkérdezte, hogy mibe kerül ez a kék róka. El volt készülve tízezrekre, hiszen a háború hihetet­lenül megdrágította a kék rókát. De a cég így felelt: — Nem engedhetünk semmit sem. A kék róka tizenkétezer korona... A­zóta a kék róka nemcsak a da­rabban, hanem a valóságban is a Varsányi Irén tulajdona. A színlapon rá lehetne nyomatni: a »Kék róká«­ban szereplő kék rókát Varsányi Irén szívességből engedte át.. . CSORTOS ÉS HEGEDŰS. A darab két ragyogóan játszó fő­szereplője, Csortos Gyula és Hegedűs Gyula, a két szenzációs Gyula­­ va­lahogyan összekoccant egymással. Színháznál könnyen megy az ilyesmi. Egy kis pörölés próbán, aztán kész a baj. Másnap már sötét tekintettel men­nek el egymás mellett a művészek és nem köszönnek. Beállt a harag. A ha­rag tart a legközelebbi kibékülésig. Csortos és Hegedűs most vannak abban a stádiumban, amelyet észak­ról az összekoccanás, délről a kibé­külés határol. E két határ között nagy színházi harag dúl közöttük. A bemutató előtt valaki a Fészek­klubban megkérdezte Csortost, hogy milyen lesz az előadás. Csortos így felelt:­­ Én ugyan nem vagyok beszé­des viszonyban Hegedűssel, de aki színpadi dialógust akar hallani, az hallgassa meg, amikor mi ketten a színpadon bemutatjuk a dialógus mű­vészetét. Valaki viszont Hegedüst kérdezte meg a zeneakadémián, hogy milyen lesz az előadás. Hegedűs így felelt : — Én ugyan nem vagyok beszé­des viszonyban Csortossal, de aki egyszer tudni akarja, hogy micsoda is egy igazi, szép, színpadi dialógus, az hallgassa meg, mikor mi ketten elmondjuk a színpadon a Herczeg dialógusait. HEGEDŰS MINT BALZSAM. Régesrégen, amikor az »ördögöt« mutatták be a Vígszínházban, Molnár Ferenc - akkor még csak »A doktor úr« múltjával - igen sápadtan jár­kált a színpadon a kulisszák mögött. Sápadt volt és drukkolt, a­rról a mű­ről, amely világhírűvé tette, bizonyo­san olyanokat képzelt, hogy meg fog bukni, albogy ott járkál drukkolva és remegve, és sehogysem találja a he­lyét, egyszerre csak eszébe jut Hege­dűs, a nyugodt, fölényes, okos Hege­dűs, aki sohasem volt még izgatott és

Next