Színházi Élet, 1917. január 21–28. (6. évfolyam, 4. szám)
1917-01-21 / 4. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET ben. A kék rókát a kitűnő pesti szűcsi mester, Elkán a Vígszínháznak. Gyula adta kölcsön Mikor Varsányi Irén először látta meg a kék rókát, amelyet a darabban hordani fog, boldogan felsikoltott. Ő és a kék róka, mint kiderült róluk, régi ismerősök voltak. Még a háború előtt történt, hogy Varsányi Irén meglátta ezt a kék rókát a prém-üzlet legféltettebb kincsei között. Rögtön megkérdezte, hogy mennyibe kerül. A válasz elég tekintélyes summa volt: tizenkétezer korona. Varsányi Irén nemcsak nagy művésznő, hanem jó háziasszony is. Ekkora összeget sajnált a kék rókára. A kék róka ott maradt a boltban és várta a mesebeli hercegnőt, aki majd eljön és kiváltja a szomorú rabságból. Nem hercegnő jött, hanem maga Herczeg, aki vígjátékot irt róla. Ai vígjátékban maga a kék róka is fellépett. Varsányi Irén szeretettel simogatta meg páratlanul selymes prémjét és megint megkérdezte, hogy mibe kerül ez a kék róka. El volt készülve tízezrekre, hiszen a háború hihetetlenül megdrágította a kék rókát. De a cég így felelt: — Nem engedhetünk semmit sem. A kék róka tizenkétezer korona... Azóta a kék róka nemcsak a darabban, hanem a valóságban is a Varsányi Irén tulajdona. A színlapon rá lehetne nyomatni: a »Kék róká«ban szereplő kék rókát Varsányi Irén szívességből engedte át.. . CSORTOS ÉS HEGEDŰS. A darab két ragyogóan játszó főszereplője, Csortos Gyula és Hegedűs Gyula, a két szenzációs Gyula valahogyan összekoccant egymással. Színháznál könnyen megy az ilyesmi. Egy kis pörölés próbán, aztán kész a baj. Másnap már sötét tekintettel mennek el egymás mellett a művészek és nem köszönnek. Beállt a harag. A harag tart a legközelebbi kibékülésig. Csortos és Hegedűs most vannak abban a stádiumban, amelyet északról az összekoccanás, délről a kibékülés határol. E két határ között nagy színházi harag dúl közöttük. A bemutató előtt valaki a Fészekklubban megkérdezte Csortost, hogy milyen lesz az előadás. Csortos így felelt: Én ugyan nem vagyok beszédes viszonyban Hegedűssel, de aki színpadi dialógust akar hallani, az hallgassa meg, amikor mi ketten a színpadon bemutatjuk a dialógus művészetét. Valaki viszont Hegedüst kérdezte meg a zeneakadémián, hogy milyen lesz az előadás. Hegedűs így felelt : — Én ugyan nem vagyok beszédes viszonyban Csortossal, de aki egyszer tudni akarja, hogy micsoda is egy igazi, szép, színpadi dialógus, az hallgassa meg, mikor mi ketten elmondjuk a színpadon a Herczeg dialógusait. HEGEDŰS MINT BALZSAM. Régesrégen, amikor az »ördögöt« mutatták be a Vígszínházban, Molnár Ferenc - akkor még csak »A doktor úr« múltjával - igen sápadtan járkált a színpadon a kulisszák mögött. Sápadt volt és drukkolt, arról a műről, amely világhírűvé tette, bizonyosan olyanokat képzelt, hogy meg fog bukni, albogy ott járkál drukkolva és remegve, és sehogysem találja a helyét, egyszerre csak eszébe jut Hegedűs, a nyugodt, fölényes, okos Hegedűs, aki sohasem volt még izgatott és