Színházi Élet, 1917. március 4–11. (6. évfolyam, 10. szám)
1917-03-04 / 10. szám
VI. évfolyam. 1917. március 4-től március 11-ig. 10. szám. r * Hirdetések di) szabás szerint előfizetési árak: kotta-melléklettel Sadapest és vidékre Egész évre 14.— kér félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • SZINHÁZI ÉLET Hirdetések di) szabás szerint előfizetési árak: kotta-melléklettel Sudapest és vidékre Egész évre 14.— kor félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Szerkesztőség ét kiadóhivatal : Erzsébet-körút 24 Telefon 34—97 előfizetési árak: kotta-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 14.— kor félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • Fgyes számára : Budapesten és vidéken 40 fillér Fgyes számára : Budapesten és vidéken 40 fillér Fgyes számára : Budapesten és vidéken 40 fillér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP BEJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával. A Nemzetis Színház megbecsülése. Az idén lesz a Nemzeti Színház, magyarságunk művészi csarnoka, 80 esztendős, fs 80 éves Nemzeti mikor ezeket a sorokat a papirosra rójjuk, már másfél hete néma. Egy kormányrendelet becsukta az ajtaját. Szénlány van, — mondták az ország ez idő szerinti urai — és becsukták többek között a Nemzeti Színházat is, mert naponta néhány mázsa szenet elfogyaszt. Nem ennek a lapnak tiszte a politizálás, nem is joga. A színházak bezárására vonatkozó parancsot ez a lap nem kritizálhatja. Egy az, amit tehet: szomorú szivvel megállani kapuk előtt és eltűnődni a nyolcvan a évig hangos, most nyolcvanadik évében komoran hallgatag színház múltjáról. Mikor a szent koronát, amely most Károly dicsőséges fején ragyog, hazahozták Budára (ennek február 21-én volt az évfordulója), egy rivalgás volt az ut mentén a sokaság és egy örömtaps az ország. Ekkor irta Kazinczy Ferenc: »Most kell azon lennünk, hogy a beálló országgyűlés alatt magyar játszó szinünk legyen. Ha a magyar nyelv elfoglalja a maga helyét, nemzetünkből még külön nemzet válik. Oly szerencsés virágzásra jutnak, mint a német, mely a latin és francia nyelvtől elállott«. Kazinczy tudta, mit akar. Ő, aki korszakos ujitója és apostola volt a magyar nyelvnek, tudta, mit jelent egy ország nyelvének a szinház. Lankadatlanul dolgozott a nemes terv érdekében. Ott volt azon a ragyogó estélyen, amelyet gróf Károlyi József tündérszép felesége adott, mikor az urát Pestmegye főispáni székébe iktatták. Kazinczy ügyes és finom társaságbeli ur volt, értette, hol kell megfogni a jó alkalmat. Egy aláírási ivet adott a szép grófné kezébe. És Károlyiné rögtön végig járta diszmagyarban pompázó vendégeit. Még azon este több mint 160 ezer forintot írtak ott alá a vendégek. Kazinczy eszméje a lelkesedés mámorával töltötte el a magyar urakat. Magyar*szinház, — ez a varázsige tüneményes forrósággal ragadta el őket, mint régi feljegyzésekben olvasható. És ki volt a színház fontosságának egyik leglelkesebb megismerője? Ki sietett a vendégek közül lelkesen áldozni a nagy eszme érdekében ? Tisza László, Bihar megye aljegyzője, gróf Tisza István dédapja. A terv azonban Bécs miatt megfeneklett. Ekkor néhány év múlva ismét egy nagy magyar vette a kezébe a magyar színészet dolgát: báró Wesselényi Miklós. Valóságos szinészrajokat szervezett és szétküldötte őket az országban, hogy az igét hirdessék a szent magyar nyelv dicsőségére. Az elsőt truppot 1806-ban indította útnak. Mondván saját szavaival: »flmi a kard élén áll, csak kockajáték és szerencse, de az anyanyelv, mely a nemzet jellemével van egybeforrva, fenntartja valósággal a nemzetet«. Állandó színházról azonban soha nem lehetett még beszélni. Pedig igen nagy emberek dolgoztak a nagy eszme