Színházi Élet, 1917. március 4–11. (6. évfolyam, 10. szám)

1917-03-04 / 10. szám

VI. évfolyam. 1917. március 4-től március 11-ig. 10. szám. r * Hirdetések di) szabás szerint előfizetési árak: kotta-melléklettel Sadapest és vidékre Egész évre 14.— kér félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • SZINHÁZI ÉLET Hirdetések di) szabás szerint előfizetési árak: kotta-melléklettel Sudapest és vidékre Egész évre 14.— kor félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Szerkesztőség ét kiadóhivatal : Erzsébet-körút 24 Telefon 34—97 előfizetési árak: kotta-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 14.— kor félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • Fgyes szám­ára : Budapesten és vidéken 40 fillér Fgyes szám­ára : Budapesten és vidéken 40 fillér Fgyes szám­ára : Budapesten és vidéken 40 fillér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP BE­JELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával. A Nemzetis Színház megbecsülése. Az idén lesz a Nemzeti­ Színház, magyarságunk művészi csarnoka, 80 esztendős, fs 80 éves Nemzeti mikor ezeket a sorokat a papirosra rójjuk, már másfél hete néma. Egy kormány­­rendelet becsukta az ajtaját. Szénlány van, — mondták az ország ez idő sze­rinti urai — és becsukták többek kö­zött a Nemzeti­ Színházat is, mert na­ponta néhány mázsa szenet elfogyaszt. Nem ennek a lapnak tiszte a poli­tizálás, nem is joga. A színházak be­zárására vonatkozó parancsot ez a lap nem kritizálhatja. Egy az, amit tehet: szomorú szivvel megállani kapuk előtt és eltűnődni a nyolcvan a évig hangos, most nyolcvanadik évé­ben komoran hallgatag színház múlt­járól. Mikor a szent koronát, amely most Károly dicsőséges fején ragyog, haza­hozták Budára (ennek február 21-én volt az évfordulója), egy rivalgás volt az ut mentén a sokaság és egy öröm­taps az ország. Ekkor irta Kazinczy Ferenc: »Most kell azon lennünk, hogy a beálló országgyűlés alatt magyar játszó szinünk legyen. Ha a magyar nyelv elfoglalja a maga helyét, nemzetünkből még külön nemzet válik. Oly szerencsés vi­rágzásra jutnak, mint a német, mely a latin és francia nyelvtől elállott«. Kazinczy tudta, mit akar. Ő, aki korszakos ujitója és apostola volt a magyar nyelvnek, tudta, mit jelent egy ország nyelvének a szinház. Lanka­datlanul dolgozott a nemes terv érde­kében. Ott volt azon a ragyogó esté­lyen, amelyet gróf Károlyi József tün­dérszép felesége adott, mikor az urát Pestmegye főispáni székébe iktatták. Kazinczy ügyes és finom társaságbeli ur volt, értette, hol kell megfogni a jó alkalmat. Egy aláírási ivet adott a szép grófné kezébe. És Károlyiné rögtön végig járta diszmagyarban pom­pázó vendégeit. Még azon este több mint 160 ezer forintot írtak ott alá a vendégek. Kazinczy eszméje a lelke­sedés mámorával töltötte el a magyar urakat. Magyar*szinház, — ez a va­rázsige tüneményes forrósággal ra­gadta el őket, mint régi feljegyzések­ben olvasható. És ki volt a színház fontosságának egyik leglelkesebb meg­ismerője? Ki sietett a vendégek közül lelkesen áldozni a nagy eszme érde­kében ? Tisza László, Bihar megye al­jegyzője, gróf Tisza István dédapja. A terv azonban Bécs miatt megfe­neklett. Ekkor néhány év múlva ismét egy nagy magyar vette a kezébe a magyar színészet dolgát: báró W­esse­lényi Miklós. Valóságos szinészrajokat szervezett és szétküldötte őket az or­szágban, hogy az igét hirdessék­ a sze­nt magyar nyelv dicsőségére. Az elsőt truppot 1806-ban indította útnak. Mondván saját szavaival: »flmi a kard élén áll, csak kockajáték és szerencse, de az anyanyelv, mely a nemzet jelle­mével van egybeforrva, fenntartja valósággal a nemzetet«. Állandó színházról azonban soha nem lehetett még beszélni. Pedig igen nagy emberek dolgoztak a nagy eszme

Next