Színházi Élet, 1917. március 11–18. (6. évfolyam, 11. szám)
1917-03-11 / 11. szám
VI. évfolyam. 1917. március 11-től március 18-ig, 11. szám. Előfizetési árak : kotta-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 14.— kor. Félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • SZINHMIÉLET Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések dij szabás szerint Szerkesztőség én Egyes számára : Budapesten és vidéken 40 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL ai fissien budapesti színházak egész heti színlapjával. kiadóhivatal : Erzsébet-körút 24 Telefon 34—97 A tömeg=ember és az elit*ember. Irta: SZÁSZ ZOLTÁN. színháznak és a magasabbrendű irodalomnak sokszor hánytorgatott kérdése tulajdonképen arra a tényre vezethető vissza, hogy a közönség egyáltalában nem áll egyfajtájú, egyizlésű, egyműveltségű lényekből, hanem a különböző színvonalú egyének rendkívül széles skálájából s még igen nagy szakaszai ennek a skálának a színházban csak mulatni vagy csak izgulni akarnak, egyes fokozatai a színházból haza is akarnak vinni valami lelki meggazdagodási eredményt, ami épen a magasabbrendű irodalmi mű jellemző hatása. Bár ismétlem, a közönség a különböző szellemi színvonalú lények rendkívül sokfokú skáláját képviseli, mégis össze lehet tömöríteni két sajátos típusba ennek a skálának az árnyalatait: lehet beszélni egy tömegű emberről s lehet beszélni egy elit*emberről. Természetes, hogy az előbbi van óriási többségben. Az a férfi vagy az a nő, aki az utcán megy, ez a névtelen és jellegtelen egyén a milliók közt, rendesen egy igazi tömegember. Ez a színházban csak mulatni akar vagy csak izgulni. Ezek közül sokan egyáltalában nem is mennek soha színházba, hanem csak orfeumba s legújabban moziba. Vagy legfeljebb még operettebe és bohózatba, de operába vagy magasabbrendű drámába nem mennek soha. Van azonban minden városban, főleg minden művelődési központban, egy sereg kiválasztott, értelmességénél, finom ösztöneinél, ízlésénél, esetleg műveltségénél fogva a tömegből többé-kevésbbé kiemelkedő ember, aki a színházat nem tisztán mulattató, hanem léleknemesitő, láthatárszélesitő, kedélymélyitő intézménynek is fogja fel s ezért szereti és keresi az olyan darabot, mely az ilyen hatásra képes s méltányolja az olyan, mely legalább törekszik reá. Az ilyen elit ember keresi a darabban mindazokat a tulajdonságokat, amiket a kritikusok emlegetnek: a való élet illúzióját, a lélektani indokoltságot, a jellemek helyes festését, az eredetiségét, az egyéniségét és a többit. Persze nem kéri a közönségnek ez a krémje sem olyan rendszeresen számon a darab nézése közben mindent, mint a kritikus kezeiben, tetszése vagy nemtetszése azonban igenis tudatosan vagy tudattalanul aszerint igazodik, hogy e feketeleknek mily mértékben tesz eleget a szerző. Minden színházi kultúrának, sőt általában minden kulturának, értéke