Színházi Élet, 1917. március 11–18. (6. évfolyam, 11. szám)

1917-03-11 / 11. szám

VI. évfolyam. 1917. március 11-től március 18-ig, 11. szám. Előfizetési árak : kotta-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 14.— kor. Félévre 7,50 . Negyedévre 4.— • SZINHMIÉLET Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések dij szabás szerint Szerkesztőség én Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken 40 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL ai fissien budapesti színházak egész heti színlapjával. kiadóhivatal : Erzséb­et-körút 24 Telefon 34—97 A tömeg=ember és az elit*ember. Irta: SZÁSZ ZOLTÁN. színháznak és a magasabb­rendű irodalomnak sokszor hánytorgatott kérdése tulaj­donképen arra a tényre ve­zethető vissza, hogy a közönség egy­általában nem áll egyfajtájú, egyiz­lésű, egyműveltségű lényekből, hanem a különböző színvonalú egyének rend­kívül széles skálájából s még igen nagy szakaszai ennek a skálának a színházban csak mulatni vagy csak iz­gulni akarnak, egyes fokozatai a szín­házból haza is akarnak­ vinni valami­ lelki meggazdagodási eredményt, ami épen a magasabbrendű irodalmi mű jellemző hatása. Bár ismétlem, a közönség a külön­böző szellemi színvonalú lények rend­kívül sokfokú skáláját képviseli, mégis­­­ össze lehet tömöríteni két sajátos tí­pusba ennek a skálának az árnyala­tait: lehet beszélni egy tömegű ember­ről s lehet beszélni egy elit*emberről. Természetes, hogy az előbbi van óriási többségben. Az a férfi vagy az a nő, aki az utcán megy, ez a névtelen és jellegtelen egyén a milliók közt, ren­desen egy igazi tömeg­ember. Ez a színházban csak mulatni akar vagy csak izgulni. Ezek közül sokan egy­általában nem is mennek soha szín­házba, hanem csak­­ orfeumba s leg­újabban moziba. Vagy legfeljebb még operettebe és bohózatba, de operába vagy magasabbrendű drámába nem mennek soha. Van azonban minden vá­rosban, főleg minden művelődési köz­­pontban, egy sereg kiválasztott, értel­mességénél, finom ösztöneinél, ízlésé­nél, esetleg műveltségénél fogva a tö­megből többé-kevésbbé kiemelkedő ember, aki a színházat nem tisztán mulattató, hanem léleknemesitő, lát­határszélesitő, kedélymélyitő intéz­ménynek is fogja fel s ezért szereti és keresi az olyan darabot, mely az ilyen hatásra képes s méltányolja az olyan, mely legalább törekszik reá. Az ilyen elit­ ember keresi a darabban mindazokat a tulajdonságokat, amiket a kritikusok emlegetnek: a való élet illúzióját, a lélektani indokoltságot, a jellemek helyes festését, az eredetisé­gét, az egyéniségét és a többit. Per­sze nem kéri a közönségnek ez a krémje sem olyan rendszere­sen számon a darab nézése közben mindent, mint a kritikus kezeiben, tetszése vagy nemtet­szése azonban igenis tudatosan vagy tudattalanul aszerint igazodik, hogy e fek­eteleknek mily mértékben tesz ele­get a szerző. Minden színházi kultúrának, sőt általában minden kulturának, értéke

Next