Színházi Élet, 1917. augusztus 12–19. (6. évfolyam, 33. szám)

1917-08-12 / 33. szám

VI. évfolyam. 1917. augusztus 12-től augusztus 19-ig. 33 szám. Előfizetési árak< : kotta-melléklettel Dadspell­t « vidékre i/ín­aé»ie 14.— tor. •«««»rs "Is £ yed<»re 7.50 . < ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZ! MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP «imSLENIK «INDEN VASÁRNAP ^ECCJEL • > «38IM bcdaç-jtl iltoHuV 55*»» scot­­essal»f­ával. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. hirdetések díj » ti­s b­á­s­8ssfi%,í Ssörkeaztóaés­ t­­iía46SiJ»alól • ImASzai-ker« 24 Telemia 34—St­ ­^yss szám­ára : Budapesten és­­ idéken 40 fillér. Gép-e a színész? Irta : Szász Zoltán. Valahányszor végig nézek egyet a most több ciklusban előttünk lepergő német színielőadások közül, melyek ha nem is a színészi zsenialitások, de a komoly színészi alkotások tár­a= tai, mindig a magyar színészek egy gyakran hangoztatott elve jut eszembe: ez pedig ez: a színész nem gép! Min­denki, aki akár mint kritikus, akár mint szerző, akár mint rendező, akár mint egyszerű érdeklődő a színpadi emberekkel, vagy a színészi munka mestereivel beszélgetett, észrevehette, hogy a magyar színészeknek egész különös felfogásuk van a színjátszás­­ról. Ezt a felfogást az jellemzi, hogy az észnek, megfontolásnak, a gondol­­kodásnak minél kevesebb szerepet kell juttatni és lehetőleg mindent csak az ösztönre, a pillanatnyi ötletre, az érzésre kell bízni. Ha egy magyar színész egy szerepet tanul, akkor nagy vonalakban követi a szerző írott s a rendező szóbeli utasításait, de a szerep részletes, gondos, aprólékos ki­dolgozásától a legtöbb fázik. S ha a szerző meg a rendező ijj története­sen kifejti, hogy egy darab tulajdon­képen egy óramű, melyben minden szerep egy pontosan kicirkalmazott gépies, szabályozott játékra hivatott alkatrész, akkor szokta mondani a szinész, hogy a szinész nem gép ! Nos tagadhatatlan ugyan, hogy a szinész nem gép, bizonyos azonban, hogy egy bizonyos fokú gépszerű­ségre kell törekednie. * Az érzésnek, az ösztönnek, az ötleteknek az ideje a próbák korszaka. Ilyenkor az elmé­lyedéssel és töprengéssel párhuzamo­san a színész próbálkozhatik ötletek­kel és trükökkel is. Ilyenkor keresi azokat a mozgásokat és hangokat, amiből alkotásait össze fogja rakni, mihelyt azonban ez a keresés be van fejezve: a szerep kész s a játéknak bizonyos gépszerű szabályozottságot és megbízhatóságot kell magára ölte­nie. Persze egy lélekkel telített eleven gépet! S ugyanily elvek szerint kell történnie magának az egész darab rendezésének, ami különben egy sok­kal elismertebb igazság, mint az amit a színészi alkotásra alkalmaztam. A rendezők mind jól tudják, hogy ők gépmesterekhez, gépszerkesztőkhöz hasonló lények s csupán az a bajuk, hogy a magyar színészekben nem él elég mértékben az ilyen szellemi ren­dezés jelentőségének tudata és tisz­telete. Mindenki aki alaposan ismeri a

Next