Színházi Élet, 1917. augusztus 27–szeptember 2. (6. évfolyam, 35. szám)

1917-08-27 / 35. szám

SZÍNHÁZI ÉLET VI. évfolyam. 1917. augusztus 26-tól szeptember 2-ig. 35. szám. Előfizetési árak : kotta-melléklettel Budapest­en vidékre tacaiéara 14.— kor. f«1»ra 7.50 . Hagyadék» 4.— • Egyes szám ára : Budapesten és vidéken 40 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP • BOJELENIK BINDEN V/MÁSNAP REGGEL •• «•••<• budapesti ailakéiak ifkiai katl­an­alapjával. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetésiek dij ssabás sitrisí Szerkesztőiség & kiadóhivatal : Erzsébet-kerti 24 Telefon 34—97 » B , Gradn­ Ju­dsra. Irta: KARINTHY FRIGYES. Vivere non nccesse, navigare ne» cesse est ... Ebben a fogalmazásban persze igaztalanul és lázítóan hat ránk az angol admirális kurta világbölcselete, úgy rémlik, nem annyira az élet ke­vésre,­­ mint a hajózás túlbecsülése miatt. Hogy az életnél vannak fonto­­sabb dolgok, mindjárt észrevenné az ember, ha a fenti mondást így fogal­mazná: élni nem muszáj, de színházba járni igen. Ha az élethez való jogát olyan felháborodott energiával köve­telte volna az emberiség, mint ami­lyennel a színházak meguiitását köve­teltük és kikényszerítettük, most fél éve a nehéz napokban - ha özvegyek és árvák jajgatása, lovak nyerítése, haldoklók hörgése, üres kipusztult falvak füstölgő elhagyott háza, hatna oly melegen a kedélyünkre, mint az üres és bezárt színház - már régen béke volna és élne az élet, ahogy jól­esik neki. De az élet csodálatos képen nem önmagát akarja és követeli, ha­nem a tükörképét - ez a tükör, a művészet, úgy látszik, túl akarja élni az életet. Ai nagyszerű Szent Ágoston - épen most olvasom vallomásait egy helyen csodálkozva vallja be, hogy­­ ifjú korában, mikor még bűnös, rossz­indulatú és kegyetlen volt, más bána­tával nem törődött-a karthagói szín­ház egy-egy érzelmes szerelmi törté­netét hallgatva könnyekre fakadt a darab hősének képzelt balsorsán. De ki nem látott még szőrösszívű uzso­rást hangosan bőgni a »Szegény ifjú történeté« n? Egy szép asszony páho­lyába épen akkor nyitottam be, kö­zölni vele, hogy operálni kell a kis­fiát, akit lázasan és betegen hagyott magára, hogy a színházba jöhessen -mikor épen könnyekben fuldoklott Gauthier Margit egy jelenete fölött, ahol Margit azt panaszolja, hogy az ég nem áldotta őt meg gyermekkel. Nagyon rossz pszichológus az a katona, aki a sturm után elkeseredve káromkodik: a keservességét a­nnak a Lloyd Geor­gennak, annak a Wilsonnak, ide gyűj­jön, ezt nézze meg, aztán beszéljen, a háború folytatásáról. Mert Wilson és Lloyd George elmenne és meg­nézné a haldoklókkal borított csatate­ret és hazamenne és tovább folytatná a háborút. Én inkább azt mondom: írjatok színdarabot, tegyen benne egy katona, akit kedvese nem kaphat meg, mert háborúba ment - hervadjon el benne a boldogtalan kedve­s-adjátok a szerepet jó színésznő kezébe - és hívjátok meg premierre WiUont és Lloyd Georgot. Valami csodálatos ösztön dolgozik az emberi szemben, homályos, öntu-

Next