Színházi Élet, 1917. szeptember 30–október 7. (6. évfolyam, 40. szám)

1917-09-30 / 40. szám

2 oldal I SZÍNHÁZI ÉLET Sztambul rózsája. Operett 3 felvonásban. Szövegét írták BRAMMER és GRÜNWJILH, zenéjét szerzetté: LEO FJILL. SZEMÉLYEK: Kemál pasa — S­irmai Imre Kandzsa C.ül, a leánya — Kosáry Emmy Midili Hanum Lábass Juci Ahmed bej Király Ernő Müller, hamburgi kereskedő Latabár Árpád Flórián, a fia Rátkay Márton Güzela ( Kecskés Ilona Fatma­r Juhász Tusi Durláné /Kandzsa barátnői Holéczy M. Emine ) Rózsa Ilona Szobodka Bellák Emma ELSŐ FELVONÁS. Első jelenet. (Mikor a függöny felgördül, a hálószoba ajtajától nem messze hét-nyolc nagyon szép cserkészlány ül, áttetsző kosztümök* ben, fátyollal, gázzal betakarva. A lábuk* szára mezítlen, cipőjük különböző színű, fejdíszük keleti. Párnákon ülnek és gitá­ron kísérik BüÜBül nótáját.­ Bevezetés: BüÜBül: Álmod legyen méznél édesebb, Ébredésed napnál fényesebb. Desirée: Drága Kondzsa*Gül, Nyisd fel szemedet, ó nyisd fel már. Szórja fényét rád ragyogó napsugár, Drága Kondzsa*Gül. Szép vagy, szép, mint a rózsaszál, Mely a mennyei kertben áll, Álmod legyen méznél édesebb. Lányok: Drága Kondzsa*Gül stb. Második jelenet: Voltak, Desirée: Desirée (hátulról jön): Felébredt már Kandzsa*Gül? (A lányok körülveszik.) BülBül: Ebben a percben! (Gong^ütés.) Már hív is bennünket! Siessünk hozzá. (Lányok el.) Harmadik jelenet: Desirée, Kemál pasa. Kemál (előkelő 50 éves török): Ragyogó Desirée kisasszony, csókolom mind a tíz rózsaszínű ujjacskáját. Desirée: Kegyelmes uram! Ez egészen európai hang volt. BüLBül­­ , ,„, Völgyi Nusi Dzsámilei cserkész rahnok Révi Rózsi Desirée, komorna — Pogány Janka Mohamured inas— Balaton Hoteligazgató — Ifj. Bellák Liftboy — Lubinszky Tibor Az első felvonás Kemál pasa konstantinápolyi háremében, a második Ahmed bej palotájá­­ban, a harmadik egy svájci fürdő kertjében játszódik. v—­Kemál: Hiszen ön tudja, hogy szeretem Európát. Szeretem a városait, a szokásait, hegyeit, völgyeit és leginkább a hölgyeit. Látja, kisasszony, az egyetlen lányomat, Kondzsa*Gült is európai módszer szerint neveltem. Egy szép semleges társalkodó* nőt is fogadtam melléje. Desirée: Mért nevez engem semleges* nek a kegyelmes úr? Én nő vagyok! Kemál: Mert a kisasszony svájci. Svájc* ban még a nő is semleges. De a lányom* ról akartam beszélni önnek, kisasszony. — Kondzsa*Gül férjhez megy. Desirée (meglepetve): Ki? Kondzsa? Kihez? Kemál: Desirée: Az eljegyzés még ma meglesz. De kegyelmes uram! Kondzsán­nak még sejtelme sincs róla. Kemál: Az nálunk nem is szokás: a sej* telem. Ah­med bey, a pénzügyminiszter fia, megkérte Kondzsa kezét. Desirée: De Kondzsa nem ismeri Ach* med beyt! Kemál: Az nem baj, Achmed bey sem ismeri Kondzsát. Ez a jó házasság! A há­­zasfelek nem ismerik egymást, semmi rosszat nem tudnak egymásról, öt nap múlva megtartják a lakodalmat. Desirée: Borzasztó. Kemál: Semmi borzasztó nincs benne, a kisasszonyt arra akartam kérni, hogy egy menyegzői diadémot válasszunk Kon­­­dzsának. Én veszem és ön nyújtja át. Az szerencsét hoz az új asszonynak, ha szép nő nyújtja át a diadémját. Kondzsa na­­gyon szerencsés lesz, mert maga, kisas­*­szony, nagyon szép. Ezt, ha parancsolja, Mohamed szakállára mondom. (El.)

Next