Színházi Élet, 1917. október 7–14. (6. évfolyam, 41. szám)

1917-10-07 / 41. szám

VI. évfolyam 1917 október 7-től október 14-ig SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 41. szám Hirdetések díjszabás szerint Egy szám­ára : Budapesten CA és vidéken 1­ J fillér MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával Szerkesztőség és kiadóhivatal­i ERZSÉBET­KÖRÚT 24. Telefon: 34—97 ELŐFIZETÉSI ÁRAK kot­ta-melléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 20.— K Félévre . . 10— K Negyedévre . 5.— K ¥ ¥ BEÖTHY LÁSZLÓ Irta : Szomaházi István egy honnan került a komá­­romi Beöthyék ereibe az az amerikai vér, amelynek társ rósága, geniális nyughatat­­lansága oly érdekessé teszi a Beöthy László karrierjét, azt valószínűleg az atavizmussal foglalkozó tudósok sem tudnák világosan megmagyarázni. A nagyapa, országos dolgai után, még a komáromi kúria szilvafái alatt ol­­vasta Senecát és Tacitust, az apa, a magyar irodalom klasszikus korának legutolsó képviselője, még ma is a Vös­rösmartyak, Bajzák, Gyulai Pálok nemes és tiszta hangulatában él, — s a fiú már a newyorki trösztigazgató­­kat is megszégyeníti vakmerő ener*­giájával, okos modernségével, és cso­­dálatos és sokfelé látásával, mely egy gazdag és örökké forrongó lélek megnyilatkozása. Beöthy Lászlónak, ha a származás törvényében hiszünk, valami csöndes és ódon könyvszagú bibliothékában kellene kutatnia a Ba­­lassa Bálint ifjúkori szerelmei, vagy Faust ismeretlen ősforrása után, vagy egy előkelő kancelláriában fog var­gadnia a gérokkos kérvényezőket, vagy komoly és megilletődött arccal ülnökösködnie az egyházkerületi ülés­­en, ahol híres nagyapja fekete attilá­­ban elnökölt. A Beöthyek hagyomá­­nyosan nyugodt, harmonikus és meg­­fontolt életéből, melyet a pátriárka« korig se zavart meg a váratlan ele­­miek izgalmai, a tornácos nemesi ház csöndes és levendulaszagu életéből, mely fölött a falusi vasárnap délutá­­nok nyugalma, a harangok érces hul­lámai lebegtek, közvetetlenül, szinte minden átmenet nélkül, sarjadzott ki ez a nyughatatlan és nagystílű karrier, melyet mintha hosszú századévek vál­­asztanának el a komáromi kúriában olvasgató öregek karosszékétől. Az attilás, ezüstcsattos presbiter és a színházi irodában dolgozó, telefonáló, lelkesedő és vitatkozó direktor, — ugyan ki meri azt mondani, hogy csak rövid félszázad választja el egymás­­tól ezt a két homlokegyenest ellen­­kező típust, mely ugyan egy családfa ágain fakadt? Aligha tévedünk, mikor azt hisz* szük, hogy e metamorfózisban az anyai vérnek van a legnagyobb sze­­repe, a forró és szünetlenül lobogó Rákosii vérnek, mely annyi nemes és szárnyaló agilitást produkált már az irodalomban és a művészetben. Az okos és finom Rákosi Szidi fia, Rákosi Jenő iskolájában lett érett férfiúvá, miután épp úgy végigélte a szerkeszt­­őségi műhely inaséveit, mint akár­­melyik ismeretlen vidéki fiú, akit a becsvágya az ujságcsinálás kohója mellé sodort. Hiába volt Rákosi Jenő a nagybátyja, ő se essay?kkel vagy

Next