Színházi Élet, 1917. október 7–14. (6. évfolyam, 41. szám)
1917-10-07 / 41. szám
8. oldal SZÍNHÁZI ÉLET nak, nagy metamorfózisának történetét. Hogyan volt lehetséges, hogy egy operett a színházból máról holnapra a legkitü*nőbb drámai színház legyen? Beöthyászló mesteri kézzel vitte keresztül a nagy változást. Friss, fiatal erőkből első rendű gárdát toborzott össze és igazgatói működése első percétől kezdve a jobbnál jobb előadásokat produkálta drámai színházában. A Magyar Színháznak egyéni, sajátos stílusa lett, modora iskolát csinált, kiállítását, játéktempóját egszerre kezdték utánozni. A színháznak évről évre meglett a maga nagy sikere, a száz előadásnál többet megért darabok száma egyre szaporodott. A lefolyt évtized legnagyobb sikerei: Földes Imre darabjai, a „Császár katonái" és a „Hivatalnok urak", Molnár Ferenc „Farkaska, Biró Lajos „Sárga liliom" és „A rablólovag" című darabjai, Drégely Gábor „Szerencse fia" és „Kisas*szony férje" című vígjátékai, Bródy Sándor „Lyon Leo"-ja. Tekintélyes részt foglal le a sorozatos előadások sikerében Hevesi Sándornak a Jókai-regényekből írt színművei: „Az uj földesúr", „A magyar nábob" és a „Kárpáthy Zoltán" és nem hagyhatók figyelmen kívül azok a külföldi darabok és klasszikus drámák, melyeket a Magyar Színház kitűnő gárdája juttatott nálunk diadalra: Rostand „Sasfiók"-ja, Maeterlinck szimbolikus drámája, a „Kék madár", Ibsen drámai költeménye „Peer Gynt", továbbá Goethe Faustba és Shakespeare Flams lettje. A szűkszavú, puszta felsorolásban gyönyörűen alakul ki a színház évtizedes munkássága. Hogy ilyenné lehetett és ilyen maradhatott, az Beöthy László igazgatói zsenialitása mellett annak a kitűnő művészseregnek köszönhető, amelynek összetoborzása szintén az igazgatás vezér érdeme. Tíz évvel ezelőtt nemcsak a magyar színműírók megértő és pártoló színi háza, hanem a fiatal magyar színésztehetőségek felkarolója is lett a Magyar Színház. T. OLÁH BÖSKE, SZILÁGYI RÓZSI, SAÁRY RÓZSI, BAZÁR GITTA