Színházi Élet, 1917. november 18–25. (6. évfolyam, 47. szám)
1917-11-18 / 47. szám
VI. évfolyam 1917 november 18-tól november 25-ig 47. szám n ff Hirdetések ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta»m?lléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 20.- K Félévre . . 10.— K Negyedévre . 1.— K ¥ ¥ ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta»m?lléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 20.- K Félévre . . 10.— K Negyedévre . J.— K ¥ Ø Egy számára : Budapesten CA és vidéken JUfillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta»melléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 20. K Félévre . . 10.— K Negyedévre . J.— K ¥ ¥ Egy számára : Budapesten CA és vidéken JUfillér «SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR díjszabás szerint Szerkesztőség? díjszabás szerint Szerkesztőség? Telefon: 34-97 Telefon: 34-97 Egy számára : Budapesten CA és vidéken 1U fillér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL és kiadóhivatal : ERZSÉBETKÖRÚT 24. és kiadóhivatal : ERZSÉBETKÖRÚT 24. Pusztai színház Irta: Szomaházy István, sterházy herceg külön színhászat tartott a kismartoni kastélyban, kövér bécsi színészek komédiáztak vacsora után úri személye előtt, Haydn frakkban dirigálta előtte a régi operákat — hass kabbra fogva a tempót, ha ő nagy méltóságának néha bóbiskolni kegvesskedett — s az aktorok épp úgy hozzátartoztak az udvari státushoz, akár a lakájok, a pecérek vagy a parókás zenekari tagok, akik úri ellátásukon kívül a csizmájukat és az attilájukat is a kegyelmes herceg jóindulatának köszönhették. A kismartoni nagyúr előtt ez olcsó szeszélyszámba ment, a mellényzsebéből akár három udvari színházat fentarthatott volna, hiszen az egynapi jövedelméből is bőven kikerült egy előkelő színház budgetje. Ismertem én azonban gyermekkoromban egy öreg magyart, aki aggi legénykép élt egy négyezer holdas puszta közepén, egy fejedelmien szép kastélyban, melyhez hasonlókat csak az angol meg a francia képeslapokban lehet látni, egy furcsa, vén fantasztát, aki százszor érdekesebb színházbarát volt Esterházy hercegnél, s akinek nemes, finom, ezüstfehér feje még most is idevilágít hozzám gyermekségem romantikájából. Ifjúkorában híres asszonybarát volt, az akkori divat szerint ezer bolondságot követett el egy-egy gáláns kaland kedvéért, s miskor megvénült, külön traktust épittestett a kastélya mellé a színészek számára, akiket személyesen szedett össsze a félszerekben és a vidéki színi házakban, nem feledkezvén meg egy részeges direktorról sem, akinek az volt az egyedüli kötelessége, hogy éjs félutánig kvaterkázzék vele. Furcsa és fantasztikus banda volt ez, mely napi hosszat az ambituson pipált vagy a szérűskertben kártyázott, s este, vacsora után, bajuszt és szakállt raggasztva játszatta egy aranyos szólásban Peturt, Bánk bánt és Hamletet, míg a fehérhajú mecénás egymagában ült a nézőtéren és savanyvizes borral kínálta meg a szentföldről visszatérő Endre királyt, vagy szelíden és nyugodalmasan elbóbiskolt, mire a színészek gyöngéden felfüggesztették az előadást. Minden színész jó fizetést, finom dohányt és tisztességes rukázatot kapott, s olyan koszton élt, hogy még a legsoványabbnak is hársmas kanonoki tokája nőtt a jóléttől. A környékbeli urak egyébről sem beszéltek, mint a pusztai színházról, az asszonyok szívesen lemondtak volna egy-két udvarlójukról, csakhogy egyszer a titokzatos nézőtérre bejuthasssanak, de a falusi nábob, akár a híres bajor király, egyetlen élőlényt se tűrt meg a színházban s kizárólag a maga gyönyörűségére játszatta végig a sok furcsa darabot, amire még boldogult fiatalságából emlékezett. Volt egy-két klasszikus színmű is köztük, de a legtöbbféle századeleji rablójáték volt, meg egy sereg Kazinczy s korabeli bo« hózat, melyeket széplelkü kasznárok fordítottak magyarra, s meleg korcs*