Színházi Élet, 1917. december 23–30. (6. évfolyam, 52. szám)

1917-12-23 / 52. szám

2. oldal­t SZÍNHÁZI fTLET Molnár Ferenc író a sikereik és az ünneplés eddig el nem képzelt pontján. A legnagyobb pályának utasa, amely magyarnak valaha adott a be­tűk világában. Fiatalemberből csak most lett férfi és a földgolyóbis színházi városai olyan népszerűséggel övezik körül, csak nagy pályájuk legvégén álló agg amely mű­vészeknek szokott jutni. Túlságosan közel van most hozzánk, sem­hogy a perspektíva el ne torzítaná a szem helyes látását. Látjuk és tudjuk őt munká­ban a gondolat születésétől kezdve a ikész darab megragadó és lelket melegítő sike­réig. Ismerjük az eleven embert, félszemén monoklival, szájában cigarettával, maga kö­rül a hétköznapok apró eseményeivel. Hall­juk diskurzusait klubban és vendéglőben, ezeket a ragyogó és cikázó beszélgetéseket, amelyek az élőszó utolérhetetlen virtuózává teszik ,és amelyek elmúlnak az elfutó nappal. Majd száz év múlva jön az irodalomtör­ténet búvára. Össze fog szedni napilapokat, magánleveleket, szerző-egyesületi jegyző­könyveket, régi színlapokat, memoárokat. És azokból vaskos értekezésben fogja rekon­struálni a költőt és korát. Molnár Ferenc egy klasszikusan csengő kulturhistóriai név alatt fog felni évszázak eljövendő írásaiban. Az akkori miliő-bölcsészek majd színes és jellemző tollal fogják festeni a világháború fantasztikus korát, a papírhiányos szerkesz­tőségeket, a színházak életét, az Otthon füs­tös és érdekes nagytermét, a Margitszigetet, a Ritzet és a poltiku­sokat. És a színek és vonalak újjáépített világából izgatóan és érdekesen fog kiemelkedni az író alakja az utókor éles világítása mellett. Ki lehetne olyan bátor, hogy­ objektívnek állítsa magát, aki vele él, aki vele egy leve­gőt és egy társadalmat szív, aki ott van a premierjein és aki olvassa a másnapi kriti­kákat­." A tarka, összevissza élet csillogó hullámai ezek: hogy láthatná a hullámok között úszó ember az egész tenger színét? Akik ismerjük, nem tudhatjuk róla, ki­csoda. Csak rendkívüli tehetségű, világra­szóló népszerűségű költőnek ismerhetjük. A helyes és pontos látás vonalait azonban el­futja a közelség melege. Nem ítélhetjük, csak szívből szerethetjük. Molnár Ferenc még nem érte el azt az életkort, amelyben például Fciegaray elő­ször vett tollat a kezébe. A közeli napokban KELTAI JENŐ, BRÓDY SÁNDOR és MO­LNÁR FERENC a Margitszigeten 1901-ben

Next