Színházi Élet, 1918. január 27–február 3. (7. évfolyam, 5. szám)
1918-01-27 / 5. szám
2. oldal. SZÍNHÁZI ÉLET Szerző avatás zerző*avatás volt moit szombaton este a Vígszínházban, ahol rég nem volt ilyen izgalmas, nagy eseményt jelentő bemutató*előadás. Villamosok nem csilingeltek az utcán, kocsit drága pénz* ért se lehetett kapni, de azért pont hét órára, mikor elhangzott a kezdetet jelentő hármas gongütés, ideges, morajló méhkashoz hasonlított a Vígszínház nézőtere. A távoli Budának hegytövi villái* ból csak úgy átgyalogoltak az emberek a Lipót*körútra, mint a legsötétebb Józsefvárosból, ahonnan apró tipegő, selyemharisnyás női lábak már kora délután elindultak a csatakos körúton, hogy elvigyék úrnőjüket Jób Dániel premierjére. A szerző, akit a színház felavatott ez estén, régi, kedves jó ismerőse a közönségnek is, a színháznak is. Jób Dániel neve még azokból az időkből jócsengésű, amikor színházi kritikákat irt és szí* goru szóval, igazságos mértékkel vette sorra a mások darabjait. Novellákat is írt és egyetlen kötete, az „Ifjúság" a fiatal magyar irodalom legszebb művei közé tartozik. A szive, a tehetsége, tu* dása a színpadhoz vonzotta: a Vigszin* ház főrendezője lett és évek hosszú során át ösztönös tudásával, finom ízlésé*vel ő segített diadalra juttatni hazai és külföldi írók darabjait. Most azután maga is a színpadi szerzők sorába jutott. Első színpadi műve az „őszi vihar", amelynek szombaton volt a bemutatója. A darabban Jób Dániel tökéletes virtuozitással érvényesítette azokat a naiv kvalitásokat, amelyek mint novellairót , színpadi rendezőt a kiválasztottak közé juttatták. Az eszközei egyszerűek, nincs benne semmi keresettség, a mondanivalója, története is egyszerű, mindennapos és mégis hatalmas majdnem ívelés ez a három felvonás, melyek mindegyikében bőven akad izgalmas dráma, meleg líraiság, költői lendület, hatásos helyzet. Egy asszonyról szól a történet, egy harminc éves asszonyról, aki szép és okos és még nem szeretett igazán és akiért két férfi harcol. Ez a harc az „őszi vihar". A harminc éves asszony, Anna, báró Hummel Iván nagyiparos* főrendiházi tag, titkos tanácsos és millió* más felesége, aki tizenegy évvel ezelőtt ment nőül szerelem nélkül az urához, el* temetve ifjúi ábrándjait, hogy véget ves* sen családja nélkülözéseinek. A férj dús, gazdag, imádja — a maga módja szerint — a feleségét, de ötvenhat éves. A kemény akaratú, oligarchikus világnézetű férj valóságos rabságban tartja Annát, öreg és elaggott barátaival veszi körül, megcenzúrázza az olvasmányait, elzárja előle az egész világot. Tizenegy éve viseli Anna a rabság aranyból font, gyémánttal kirakott láncát, amikor végre mégis fellázad sorsa ellen az asszonyisága. A Hummel-palotát csak szigorú felügyelet mellett hagyhatja el, idegen, férje tudta nélkül el nem jöhet hozzá, de a tavasz kérdezés nélkül árad be a nyitott ablakon. Május van, az or*gona virágzik, zöldelnek a fák és madarak csicseregnek a kertben. A tavaszi szellő éjjel megborzongatja a zsenge fű* szálakat és Anna éjszakái nyugtalanok, a harminc éves asszony szive megtelik vá*gyódással valami után, amit eddig nem ismert. És ekkor megjelenik Christin Endre tengerész*mérnök, az asszony öccsének legjobb barátja. Ajánlólevelet hoz Tarbódy Sándortól és arra kéri Annát, hogy szerezzen neki állást az ura gyárában. „Ez az!" — súgja a harminc éves asszony szive és megigéri a közbenjárást. A fiatal tengerész pedig elmegy, azután vissza* jön, elfelejtett valamit. Elfelejtette meg* mondani, hogy már nyolc év óta szereti Annát, végtelenül, fájdalmasan, próbált menekülni érzései elől, hiába, visszaűzte a szenvedély. Elmondta ezt, el kellett mondania, Anna ne is válaszoljon rá. De Anna válaszol. Azt mondja: „Fogjunk kezet!" azután: „Remélem, fogunk még találkozni". Mikor pedig az öreg, férj hazajön és gyanakodva kérdi: kínzó hallom, valami fiatalember keresett", „Azt az asszony büszkén, valami különösen elfojtott diadallal kiáltja oda: „Téved, az a fiatalember engem keresett!" Biztos vonásokkal, nagyszerű kom* pozícióval van fölépítve ez az első felvo* nás. Teljes plaszticitásban áll előttünk a nagy probléma, a harminc éves asszony* nak későn, de nem elkésetten nyiló sze* relme, fiatal, egymáshoz illő sziveknek összetalálkozása és most már gyors lépésekkel következik a drámai kifejlődés. Hónapok telnek el és Christin Endre sűrűn jár fel Hummelékhez, akiknek egyedüli társasága néhány paralitikus öreg mágnás, akik a kegyelmes gyáros üzleti és politikai céljait szolgálják. A báró gyanakodik, megsejti a veszedelmet