Színházi Élet, 1918. február 10–17. (7. évfolyam, 7. szám)
1918-02-10 / 7. szám
40. oldal SZÍNHÁZI ÉLET Színházi szólások Minden szakmának megvan a maga külön nyelve minden nyelven belül. És ha Herman Ottó összeírta a pásztorok, a halászok, meg a madarászok nyelvkincsét, igazán illenék már egy tudósnak jönni, aki testes Larousse*kötetbe szedné össze a színészeket, meg a kritikusokét is. Amíg a tudománynak ez a nagy feladata megvalósul, egyelőre hamarjában felsoroljuk a szinházi világban haználatos leggyakoribb kifejezéseket. Ez egy* szersmind függeléke annak a szótárnak, amelyet szintén e rovatban állítottunk <össze a szinházi szavakból. A legtöbb szakkifejezés természetesen a színházi szakma örök nagy problémájára, a sikerre és bukásra vonatkozik. Az is természetes, hogy a bukásra inkább használnak műszavakat Bohémiában, egyrészt mert itt szeretnek cinikusoknak látszani az emberek, másrészt mert a siker magában véve is kellemes és vi" <*ám dolog, a bukást pedig jól esik viccekkel elviselhetővé tenni. Arra a darabra, amely nem nagy sikert ért el, sőt agyon feltűnően kevésszer került szín* arra ilyet mondanak: Egymásután ön sülte tízszer került színre. Ha egy operett ugyanis nem viszi tovább tíznél, az már rémes bukás a háromszázasok világában. Persze, koncert volt Nyíregyházán. Ezt akkor szokták gúnyosan mondani, mikor a darab első hétfőjén nem telik meg a nézőtér. A szerző ugyanis sohasem akarja elismerni, hogy megbukott és mindenféle rendkívüli kifogásokat igyekszik kitalálni a gyenge ház magyarázatára. Vannak színházi esték, mikor a közönség megmagyarázhatatlanul hideg. Minden színházi estének megvan a maga külön önálló hangulata és egyik estén fagyos csend fogadja azokat a vicceket, amelyek előző nap harsogó kacagást keltettek. Ilyenkor a színpadon a kulisszái mögött ezt újságolják egymásnak a színészek. Itt vannak a svédek. Ennek a mondásnak állítólag az az eredete, hogy a Királyi Színházban egy régebbi bemutatón valami svéd politikai küldöttség is megjelent és az illető darab éppen megbukott. Azóta minden' rossz hangulat»? este ódiumát a svédekre szokás kenni. Mikor a színház félig sem telik meg, a nézőtérről ezt mondják: bátor ház. Bá^* tor ház, mert nem fél. Tudniillik még csak nem is félház. Viszont a táblás házat röviden így mondják: zsufi. •A darabokról is szól egy két színház trópus. Ha egy darab nagyot bukik és az utána következő újdonság még nincs két szón, akkor, míg ez megérik, egy közbeeső színdarabot tűznek ki áldozatul. Erre a darabra azt mondják: bedobták a darabot. Az olyan darabról, amelyben hosszadalmas részek vannak, ezt szokás mondani: Kék ceruza nem ártana. A renddező kék ceruzával szokta ugyanis meggrövdíteni a tul hosszu részeket és ezt at műveletet igy hivják: meghúzni a darabot. A színészek egymáshoz való viszonyában és színpadi szereplésében is egy pár zamatos műkifejezés. Aki akfut például a színpad egy bizonyos pontjár, akar játék közben eljutni és ezt úgy , hajtja végre, hogy az odamenést a szerepével indokolja, arról ezt mondják: och-'