Színházi Élet, 1918. február 17–24. (7. évfolyam, 8. szám)
1918-02-17 / 8. szám
VII. évfolyam 1918. február 17*től február 244g Előfizetési Arak kotta-melléklettek Budapesten és Vidéken Béc« írre . 32 - K Bt«" " Péterre Nefytdtrr« . ** 8. szám Egy szám ára : Budapmtn Qa ii Tidéken O0 fillér 16. W KS.10 K ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.sora 80 fillér SzerkesztSim: Erzsébet«körut 24 Telefon 34 - 97 Eladó'ilvnnal: Erzsébet»körut 29 Telefon 74-66 Jl színházjegy ára Irta: Harsányi Zsolt. Valaha régesrégen, még a béke« állapot legendás idejében egy korona volt egy spulni cérna, ha drága volt. Ma huszonnégy korona. Ugyanabban a régi idő»ben öt koronáért jelen lehetett lenni színházban. Ennek az ötkoronás jegynek a a cérna-arány szerint ma százhúsz koronába kellene kerülnie. Hogy lehet az, hogy mégsem százhúsz koronáért árulják a támlásszéket? Különös tünemény, hogy a színházjegy nem drágult a többi cikkekkel azonos tempóban. A kávé és a kalapselyem ára a fantasztikum legmagasabb fokait veri, a citrom már túl van azon a földi határon, ahol a dolgoknak egyáltalában áruk van és ezenközben a színházjegy csodálatos nyugalmasan viselkedik. Mindennek van oka. Ennek is van. Sőt mindennek több oka szokott lenni. Ennek is több van. A legfőbb oka a konjunktúra. A színházjegy azért nem mert nagyon sok színházjegy kell, drágult. Ami heves ellentmondása a kereslet és kínálat viszonyáról szóló nemzetgazdaságtani törvénynek. De nincs törvény kivétel nélkül. Még a fizikában is van kivétel: a víz, amely könnyebb lesz, ha befagy és terjeszkedik. Hogyne lehetne kivétel a szín»ház, amely világéletében csillogó következetlenség volt, színes hűtlenség és illúzió? Mindenki tudja, hogy békében rosszul mentek a színházak. Ők is keservesen sínylődtek a háborút érző gazdasági depresszió kínos súlya alatt. A színházi üzletek tulajdonosai, miközben országszerte röpítették szét a táblás házakról szóló kommünikét, irodájuk titkos belsejében annak az elvnek alapján gondolkoztak a vállalkozásukról, hogy a normális színházi üzlet rezsije körülbelül ötven százalékát teszi ki a teljes jegybevételi képességnek. Ez olyan üzleti maxima volt a szinházi világban, amelyet kőbe vésett törvény gyanánt tiszteltek. A szín» házi vállalkozás egészen csinosan prosperált, ha esténként valamivel nagyobb közönsége volt a félháznál. Félház! Képzeld el ezt, nyájas olvasó, ha ugyan a fantáziád elég erős arra, hogy a mai idők vasárnap reggeli pénztár»vere« kedéseinek benyomása alól szabaduljon. A félház azt jelenti, hogy húsz páholy közül tízben ülnek csak, hogy a földszinten sorok és sorok egymásután üresek, csak az első sorok vannak tele, a többibe az ügyes pénztáros úgy helyezte el az embereket, hogy legalább mutassanak valamit és lehetőleg kevés teljesen üres folt rikítson a ritkás erkélyközönség szemébe odalentről. Ma a hirdetőoszlopok szín» lapjain vörös nyomtatott sorok jelentik ki előkelő ridegséggel, hogy az e heti összes előadásokra minden jegy elkelt. És ez így megy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. A színházi vállalkozások prosperálási elve elavult, ma egészen más egy színház üzleti lélek tana. Ma a színház akkor is aranyba» nva, ha a napi kiadások a bevételi képesség hetvenöt százalékát teszik is ki. A színház nyersanyaga is drágult. Mégpedig,nem csekély mértékben. Drágábbak a színészek, megfizethetetlenül drágábbak a díszletek, a jelmezek tízszeres összegeket esznek meg, bútor, paróka, minden egy és más együtt drágult a többi cikkel, fűtés és világítás rengeteg pénzt emészt. De a színház nem kénytelen ezt a drágulást a közönségével megfizettetni, az erőviszonyok megváltoztak, az üzleti egyensúly módosult: a színház szolid vállalkozás tud maradni akkor is, ha a rezsijét nagyobb bítja. A rezsi nem huszonöt százalékkal lett