Színházi Élet, 1918. március 17–24. (7. évfolyam, 12. szám)
1918-03-17 / 12. szám
41. oldal SZÍNHÁZI ÉLET A magyarok Berlinben Berlin, március 5. Berlinből küldöm e sorokat, onnan, ahol már tavasz van. A járdaszéli knagy fák mintha erősen, lázzal magukhoz akarnák ölelni a tavaszt. Unter den Lindenen langyos kora tavaszi szél kóborol, valahonnan a déli ellenség felöl tévedhetett ide. Lassan botorkálnak az emberek, mint az álomjáróik tavaszról, vírusnyitásról és egy szent békéről álmodoznak. Valami halott, de tavaszidőn néhány napra újjáéledő ideg megrezdül bennük, feszeng és sir egy rég elfelejtett dal és ők álmodnak. Belecsörömpöl álmaikba a villamos és belérikácsol a rikkancs. „Béketárgyalások". Ezt a szót ismétli monoton hangján szüntelen. Béke. Itt is mindenki arról álmodik. Óh, hiszen nem is erről akartam én urat. Egészen másról. A berlini színházi élet és hangversenyekről. Szívesen teszem, mert — • talán el sem hiszed drága pesti közönségem — 24 óra távolságnyira Pesttől, itt a nagy germán fővárosban mindenütt magyar szó, dal és zene üti meg fülemet. Valóságos magyar láz uralkodik itt néhány hónap óta. Öles plakátok hirdetik magyar hegedű-és zongoraművészek hangversenyeit és örül az a berlini, aki egy-egy ilyen hangversenyre jegyet kaphat. A kis Pártos Istvántól kezdve Vecsei Ferencig, Telmányi Emil, Gyárfás Ibolyka, László Sándor, de még a Kotányilányok is mind-mind itt akarnak babérokat szerezni. Mindegyiknek sikerül. Vecsei Ferenc az idén éppen hatodik hangversenyét tartja, mindannyiszor zsúfolt hangversenytermekben. A kis Pártost pedig — mint saját fülemmel hallottam — nagyon kompetens egyének — Paganini utódjának tartják. A színházakban — kis szünet után — ismét magyar szerzőket szólaltatnak meg. Steinhardt professzor talán még az idén bemutatja a Kammerspielében Molnár ,Herrenmode"-ját. A Lessing Theater Ferenc báró Hatvany legújabb darabjának bemutatójára készül. A Resident Theater magyar tója, Robert Jenő, szintén új magyar igazgódarabokkal jött haza legutóbbi budapesti tartózkodásából. Ha még hozzávesszük, hogy Molnár Ferenc „Fasching"-ja a Volksbühne-ban, Földes Imre „Grün Lili"-je a Residenz Theater 8-an még mindig zsúfolt házakat csinálnak, úgy a magyar drámai szerzőiknek igazán nincs mit panaszkodniok. Kénytelen vagyok a berlini vagy filmszínházakról, az Union Theaerekről is (mert ilyen több van) egynéhány sort írni, mert újabban ezek is örömmel hirdetik magyar művészek neveit. A pesti Phönis-gyár neve különben is nagyon ismert a nagy berlini filmpiacon. Végül pedig a kávéházakról is egynéhány szót, a kávéházak tulajdonosairól, akik pénzt nem kímélve, valóságos hajtóvadászatot indítanak magyar cigányprímások után. Minden második kávéházban magyar zene és magyar bor. Mindkettő azonban kissé hamisított kiadásban. Nem baj ! így sem értik sem a magyar zenét, sem a magyar bort. A magyar zenéhez születni kell, a bor helyett pedig inkább sört isznak. A cigány nagyon félve húzza a vonót, hiába sír a hegedűje, hiába húzza a „Csak egy kis lány"-t, itt nem értik. Csak éppen aktuális lett a magyar, hát szeretik. Én bizony szégyelem bevallani, hogy a kis Pártos hangversenyén sírtam, mikor a művész Sarasíite Zigeunerweise-jét játszotta. Egy berlini békebeli pocakos bácsi, aki mellettem ült, látván meghatottságomat, halkan megszólalt : — „Mit gefallen diese ungarische Slüdke auch ausserdentlich. Zum Beispiel das „Jaj mamám" von Kahlman ist doch auch fabelhaft." Igazat adtam neki, mert hiába is vitatkoztam volna vele a két külömböző magyar muzsika miatt, úgy sem értette volna. Talán még meg is haragudott volna. Jobb így. Mikor hazamentünk lángoson, még egyszer megszólalt : „ a vil Wenn Friede wird, muss ich mir die Madgyaren Hauptstadt ansehen." így mondja. Jól teszi, berlini bácsi, ha béke lesz, utazzék el Pestre, majd meglátja, hogy milyen más mégis minden magyar Magyarországon. (1. 3.) TAVASZ. „A princ" egyik házipróbája után a napsütés»ben ragyogó Lipót »körúton ment hazafelé a Góth-pár. — Mily enyhe a levegő, mily verőfényes a város, — lelkendezett Góthné, — itt a tavasz, az igazi tavasz ! — Igazad van, édesem, — szólt Góth Sándor és egy hirdető oszlopra mutatott. — Itt a tavasz és itt vannak a tavasz hírnökei : a Városi Színházban a „Hóvirág", a Királyban ,,A pacsirta" és a Belvárosiban a „Május". Az