Színházi Élet, 1918. április 21–28. (7. évfolyam, 17. szám)
1918-04-21 / 17. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET nyokkal megáldott szervezet. Szinte azt mondhatnám, hogy a mai pesti utcai izslés számára, amely fájdalom, egyre inkább színházi ízléssé kezd lenni, túlságosan nemes jelenség is. Paulay külső lényének van azonban egy veszedelmes versenytársa: az ő szelleme. Ez a nő diadalmas cáfolata annak a különben is téves elméletnek, amely szerint a nagyon szép nők rendesen mérsékelt értelmiséginek volnának. Páratlanul gyors észjószása, az Ítélőképességnek férfiaknál is ritka fejlettsége s a beszédnek valami könnyed s mégis tartalmas jellemzi szellemi lényét. Nem művészete egyszerű csevegős, nem is tudákos blaustrumpf, még kevésbé holmi a passszólamokkal felcifrázott társalgású korzódémon, hanem a nagy francia szalonok egy véletlen Pesten kivirult női intellectuellesje. Nos, képzeljük most ezeket az értékeket megszorozva Danteval és Goethe- vel, vagy olyan frissebb, maibb értékekkel, mint Kiss József, Kosztolányi, vagy Ignotus s fogalmat nyerünk a pénteki est nyújtotta élvezetről. Mert, valóban, a költő termelte kincseket megszorozta, halványra emelte Paulay szavaló művészete. Én már hallottam tőle költeményeiket előadni szűkebb körben s igy már tudtam, hogy ennek a nemes művészetnek a virtuóza, de az, amit ezúttal hars mine költeménynek, köztük néhány hoszú balladának és hősköltemény fejezetének elszavalásával produkált, az engem is meglepett és elragadott. Fizikai teljessitménynek is nagyszerű volt ennek a versniagarának a lezuhogtatása a közön* ségre, mely kéjesen, némileg ájultan lu* bickolt a rímek és rithmusok hullámai* ban, mint ahogy az ember a tengerparti hullámverések árjától és lökésétől boldosgan esik hanyatt. De e nagy fizikai tett* nek keretén belül mennyi művészi érték bontakozott ki! Paulay szavalása a leg* finomabb elefántcsontfaragványokra s a legmonumentálisabb építészeti alkotás sokra egyaránt emlékeztet. Páratlan ér* telmességgel tagol, hangsúlyoz, ad nyomatékot, állít az előtérbe, oszt el fényt és árnyat. A nagy kérdést, hogy a verset inkább elénekelni kell-e, a rímeket és rithmust erősen kicsendítve, avagy ezeket a formai elemeket külön nem hangsúlyozva, inkább logikusan tagolni, megs oldja a bölcs középút választásával. Nála a rím, a ritmmus, a strofikus szerkezet épp úgy érvényesül, mint a pont, a vesz« sző, az értelmi tagolódás. S ízlésesen óvakodik attól, hogy a dobogón, ahol nincsenek kulisszák, amely nem egy külön világ, mint a színpad, hanem csak a terem egy kiemelt és elhatárolt területe, túlságosan eljátssza, elszínészkedje a költeményt. Arcjátékot, taglejtést is csínján és rendkívüli ízléssel alkalmaz. Igaz, hogy ez a mértékletesség adja meg éppen arcjátékának finomságát és bensőségességét. Különösen szájának mozgása végtelenül finom és nemes. Ez a száj, ha a legszebb verseket is szavalja, vetekszik szépségben azzal, amit mond. A hússág jegyében,mint valami zsúffolt tűzijáték, sziporkázott le a pénteki produkció. Gazdag, a halmozottságig gazdag volt a programm, a hatások, az érzéki és szellemi hatások torlódása volt NIRSCHY EMILIA az Operaház primaballerinája Papp Rezső felv.