Színházi Élet, 1918. május 5–12. (7. évfolyam, 19. szám)

1918-05-05 / 19. szám

1918 május 5-től május 12-ig VII. évfolyam &1NÜMÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ft6 MOZI HETILAP MEG­J­ELENIK MINDEN TASÁRNAP RBOCEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel: Budapesten és vidéken Bgt­ évre . 32.­ K Félévre Negyedévre . ** Esjy szám­ára : Budapesten Q A és vidéken OU fillér 16.50 K­ÜJÜ K 10. szám Hirdetések mm.­sora 1 korona Szerkesztőség: Erzsébet«körcjt 24 Telefon 34 97 Kiadó hivatal: Erzsébet«körút 29 Telefon 74—66 SZJJMHMZJ Április Irta KOSZTOV7ÍAV1 DEZSŐ Hol vannak a híres színházi rókák." Mióta háború van, nem látom őket sehol. Egykor ezek a haruspexek minden be­­mutatón ott ácsorogtak és a közönség zsigereiből pontosan, csalhatatlanul meg tudták jósolni a sikert, vagy a bukást, egy napra és egy hétre, vidékre és kü­l­ földre, „erkölcsidre és „anyagidra egy* formán. Nem szélhámosság volt a mese térségük. A lélektani és üzleti okok ös­­­szetevéséből állították össze az eredőt. Jóslataikért aranyat adtak. Ma ezek a rókák leforrázottak és kopaszok, sze* mükben tétova idegesség és gyermeteg naivitás tükröződik, sok csalódás után maguknak sem mernek többé jósolni, minthogy időközben a közönség rókább lett a rókánál. Mit tehettek egyebet, sze­­gények, visszabújtak odvaikba. Eltűnt a színházi róka, vagy a leveli* béka, a régi színházi múzeumba került és most, a háborús évadokban már csak emlékezni tudunk rájuk. A békebeli színt házi sikereknek csakugyan meg volt a maguk naptára. Meglepetések alig értek bennünket. Ha valamelyik darabot ke­­gyébe fogadott a közönség, akkor az ment a maga utján, biztosan gördült előre s szilárd síneken, azt is tudtuk, hogy hány kilométer sebességgel. Kisiklások nem fordultak elő. A vasárnap a szín* házi naptárban is piros betűkkel volt je­­lezve. Ekkor szökött legmagasabbra a láz. A hétfő pedig többnyire kék volt. „Blaue Montag", az ünnepnapok csömö­­rével és enyhe fejfájásával. Ilyenkor azt mondtuk, hogy „itt vannak a skótok", hideg közönség ült a zsöllyékben, mely szigorú pápaszemmel bírálgatta a dara­­bokat. De a többi nap már egyáltalán nem volt kérdéses. A háborúban minden tótágast áll. Van kék vasárnap és vörös hétfő, zöld szerda, lila csütörtök, sárga kedd, bordó szombat és fekete péntek. Kiszámíthatatlan a háborús közönség. Egyy és ugyanaz a darab, melyet ugyan­­azok a szereplők, ugyanazzal a kedvvel játszanak, máról holnapra más és más hatást ér el, mintha egyik napon forró spanyolok, vagy délszaki olaszok ülné­­nek a nézőtéren, a másik napon nem is skótok, de jeges eszkimók. Amin kedden nevetnek, azon szerdán esetleg sírnak. Minden színházi este külön meglepetés. A sikereknek többé nem mértéke a „táb* lás ház", mert a színházak minden este me­gtelnek, az érdeklődés mindig nagyon erős, ebben a keretben azonban a tet* szésnek és a nem*tetszésnek száz és száz megnyilvánulása tapasztalható. Hiába ké*­sziti elő a színész a szerepét „biztosra", latba vetve minden szót és árnyalatot, hiába lövi be — szinte tüzérségi pontos* sággal — a távot, a kipróbált szám egy* szerre csak nem hat, a bomba, mely teg* nap pontosan robbant fel, ma vagy na* gyon közeli esik, vagy nagyon messze és egyáltalán fel sem robban. Mi ennek az oka? Legyünk őszinték, a békében is voltak kisebb*nagyobb in* gadozások. Régi tapasztalatunk, hogy a budapesti bemutató hőfoka és sikere nem irányadó a darab leendő sorsára vonat*­kozóan és csak az ötödik, vagy a hato* dik előadáson derül ki, hogy megbu* kott*e a darab, vagy sem. De ma már ez

Next