Színházi Élet, 1918. június 23–30. (7. évfolyam, 26. szám)
1918-06-23 / 26. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 32. oldal Rémes eset a Király színházban !Litkay mint fekete kéz. A dolog ott kezdődik, hogy a Pacsirta utolsó előadásán elveszett Nádor Jenő traktobelépője. Egy ilyen frakk*belépő ma kétezer koronába kerül, tűvé tették tehát érte az egész színházat. A belépő azonban nyomtalanul eltűnt, hiába hivatták Klössen urat, a színházban ügyeletes detektivet, semmi nyom nem volt, amely a tolvajok nyomára vezetett volna. Nádor elsiratta a kabátot, a többiek vigasztalták , amikor egy hétre rá Sarkadi ügyelő megtalálta az ügyelői pult aljába betéve. A belépő bele volt csavarva egy olyan színházi huzatfélébe, amit a női toalettek megóvására szoktak használni. A dolog úgy történhetett, hogy valaki rádobta a belépőre a huzatot, Sarkadi nem tudta, hogy mit is rejt a vászon, bedobta az ügyelői pult alá s csak egy hét múlva került elő. Nagy volt az öröm a színházban. Vinni akarták diadalmenet* ben a kabátot Nádornak, amikor meg* szólalt Rátkai Marci. — Hohó! Ilyen olcsón nem fogja vis* szakapni! Becsomagolta a kabátot, irt mellé egy levelet balkézzel színházi is odaadta két gyereknek, ha levélpapiroson vigyék a Nádor ur öltözőjébe. Nádor majd le* esett a székről, amikor elolvasta. Az állt benne, hogy a „szövetség" hosszú töp* rengés után visszaküldi Nádor urnak a kabátot, ő is olyan szegény, mint a „szö* •etség", tehát nem akarják meglopni, ha* lem annak az embernek, aki ma este színház után hazafelé először mondja hangosan: jó estét, Nádor ur . . . — ad* jon 100 koronát. Nádor hivatta dühösen a detektívet. — Maffia, maffia ... — ordított — lát* ják így a moziba és utánacsinálják. Én nem félek, dehát ha most nem adok be* kik 100 koronát, künn a ligetben lakom, hátulról két bicskaszurás, és kész ra* tyok ... Aztán félrehívta Rátkai Marcit és fű* lébe súgta, hogy a tolvaj csak színházi ember lehet és ő egy Kiekker nevű diszi* tőre gyanakszik, az egy hét óta nagyon alázatosan köszön. Marcinak se kellett több. Félrehívta Kiekkert, azt mondta neki, hogy egy tréffáról van szó, az utcán bújjon el az első kapumélyedésbe s ha jön Nádor úr, akkor mondja neki hangosan: Jó estét, Nádor ur! Előadás után a színészek s a detektív kisérték Nádort, természetesen mindenki be volt avatva a tréfába. Marci azt mondta Nádornak, hogy aki azt mondja: jó estét, annak adj csak egy nagy pofont. Alig mentek öt lépést, Klekker megszólalt a kapu alatt: „jó estét, Nádor úr". — Te gazember! — ordított Nádor és nyakon akarta vágni... — No, no, Nádor úr ... — mondta a meglepett Klekker, aki kezdte hogy fele sem tréfa a dolognak, sejteni. A detektív erre behozta a szinház ud*varára Kiekkert, a körülállókra az ráki* áltott zavarában: — Mit ácsorognak itt, nem loptam én semmit... — No, no, — replikázott Nádor — majd meglátjuk ... — és boldogan mond*ta Marcinak: — Ugyse, igazam volt, hogy rá gyanakodtam. Erre Marci zsebébe nyúlt, kivett egy huszkoronást: — Itt van, Klekker, jól játszott. Nádort úgy kellett fellocsolni az ájulásból, amikor elmondták neki, hogy tréfa az egész. Erre ő is benyúlt a zsebbe és ötven koronát nyomott a markába Kellekkernek, így végződött a rémes ügy a Király* színházban. It Ii » I' 111 ' "* I ' I '' IIj i'"».II » Irt >• Ii »I » KANTORNÉ ASSZONYSÁGHOZ (Budán, aug. 3*kán, 1833.) Te a' magyar Tháliának Lelkes, dicső leánya. Dísze nyiló Hunniánknak, Szemek 's szivek bálványa! Rózsa*láncon hordja szarad A' nézőknek lelkeit, S Orfeuszkint itt szikla*ví ti Lényeket is szelidit. A' koszorút már fűzik Buda és Pest szépei, 'S azt nyílt homlokodra tűzik "A Helikon szüzei! Tetted villámkint ragadja Lelkünk a nyilt egekbe, 'S onnét —• mint egy mennykő — sújtja Mennydörögve ismét le. (Kontorné jutalomjátékán szórt ermlékvers. Irta: Szederkényi Endre, ügyvéd. Közölte a „Honművész".)