Színházi Élet, 1918. augusztus 11–18. (7. évfolyam, 32. szám)

1918-08-11 / 32. szám

VII. évfolyam 1918 augusztus 11-től augusztus 18-ig Wjé+iíl- TfiSZ ÁRAK •eltiklettel: Budaputca és vidéken Bgta étit . 40.­ K Kié«* . . 20.— * N«r.Mrrc . 10.— K­IM» Ejy Mám­ár* l htamita­i és ?Miku 1." k.r SZÍNHÁZI ÉLET MBQJ BLBNIK MINDBM VASÁRNAP RBOOBL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 32. szám Hirdetések mm. sor« 1 korona Szerkeszt Asti: Erzsébet-körút 24 ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Telefon 14 K Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon 74—6* LEVÉL A TÁTRÁBÓL Tátralomnic, augusztus elején. Kedves barátom, az utolsó fürdőlevelet a Fővárosi La­­pok-ban olvastam, az öreg Vadnay Ká* roly lapjában, aki irodalmi érdemein ki* vül arról is nevezetes volt, hogy az uj* ságpapiron, melybe a szalámit csom­a* golta, előbb gondosan kikorrigálta a saj* tóhibákat. Ma már nem élnek többé ilyen lelkiismeretes férfiak és mióta Arz meg Ludendorff írnak cikkeket a napi* sajtóba, a fürdőlevelek is kipusztultak az újságokból. Ez a műfaj ugy kihalt, mint az elégia vagy a bökvers, mel­lyel déd* apáink dijakat nyertek az Akadémián. És lássa, én mégis eleget teszek a maga kedves kérésének, fürdőlevelet írok a Tátrából, mint azok a széplelkü telek* könyvvezetők, akik poros irodájukban mélabús barnákról és csintalan szőkék* ről álmodoztak valamikor s bizonyára egy belső vágynak tettek eleget, amikor sziesztájuk óráiban a zergefüredi szépe* ket dicsőitették a néhai Hölgyfutárában. A föld forog, a régi divatok visszatér* nek, a vesékben vájkáló veristákat álma* tag romantikusok váltják föl megint, miért ne támaszthatnák újra életre az egykori fürdőlevelet, melyet apáink pi* pázva és savanyuvizes bor mellett olvas* gattak a falusi kuriájuk ambitusán? Kedves barátom, nem igen mondok magának újságot azzal, hogy a Tátra még a pesti kávéházaknál is gusztuso* sabb hely. Ezt még én is elismerem, aki mindhalálig hive vagyok a füstös kávé* házi levegőnek s meggyőződéssel val* lom, hogy ez a levegő még a fenyvesek* nél is nagyobb konzerváló erővel van a a testi szervezetre. Télen talán én vagyok leglustább ember, kirándulásszámba veszem, ha az Oktogon­ térről gyalog kell mennem a Rákóczi*útra, a néhai Eötvös Károl­lyal együtt azt az elvet vallom, hogy mind bolond ember az, aki meredek hegycsúcsokra kapaszkodik föl, mikor a kényelmes, sík földön is járhat, — és lássa, most mégis gyalogosan sé* tálok mindenféle erdőkön keresztül tiz* tizenöt kilométert, hegyi csárdákban va­ csorázom, mikor idelent még jobb bécsi szeletet lehet kapni, mint a hegy tetején AMBRUS ZOLTÁN, a Tátrában Drasche-Lázár Mary rajza

Next