Színházi Élet, 1918. augusztus 18–25. (7. évfolyam, 33. szám)
1918-08-18 / 33. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET Nem kell tehát becsukatni se a színész nőket, kik legendás kincseket költenek a ruháikra, se a színházakat Jó, hogy nyitva vannak a színházak háború alatt is, mint egykor Janus temploma, a szomorú idők kortársa bemehet ide és tanulmányozhatja az embereket. Körülöttünk úgy is csupa ősember sétál, a pusztán és a korzón is, kifogástalan öltözetű urak és ragyogó hölgyek, kik lisztjegyükről és szénutalványukról beszélnek s szalonnát cserélnek vanílián és cipőtalpat sáfrányon. A színházban még lelki kérdésekről folyik a szó s az emberek a lélekért véreznek el. Itt úgy lehet látni alázatos kocsisokat, szolgálatra kész kereskedőket és régi, kedves, nem hadi cselédeket is. A színház különben lassankint afféle csodásbolttá válik, hol az élet ritka és drágalátos holmijait állítják ki. Múltkor nem kis csodálkozással láttam, hogy két színész egy dráma során cigarettára gyurstott s minthogy már napok óta nem volt cigarettám és véletlenül az első sorban ültem, élveztem nemcsak a drámai hely* zetet, mely kétségtelenül izgató volt, hanem a füst zamatát is, mely régi, boldog emlékeket gerjesztett bennem. Máskor RÓZSAHEGYI KÁLMÁN GYERMEKEI LEÁNYFALUN Papp fölv•„