Színházi Élet, 1918. augusztus 25–szeptember 1. (7. évfolyam, 34. szám)

1918-08-25 / 34. szám

32. oldal SZÍNHÁZI ÉLET Még egy hét összevissza egy hetet tart még Zsarden szezonja. Csekély idő. Aki elkö* a vette azt a megbocsáthatatlan könnyel* műséget, hogy eddig nem volt kint min* den áldott este, az most már nehezen pó* tolhatja a súlyos mulasztást. Most már csak hétszer lehet kimenni. Mi az ahoz a kilencvenkét estéhez képest, ami a Zsarden egész nyári szezonját jelenti? Színházakon meg szokott látszani a szezonvég. A hangulat már nem olyan eleven. Itt? Soha nem pezsgett, élt, ze­­nélt, kacagott, vigadott így a szezon, mint ezekben az utolsó napokban. A tár­­sulat olyan bánatosan fog szétmenni a hónap utolsó napján, mint még soha. Gyárfás Dezsőnek az a mulatsága az utolsó napokban, hogy öltözőtársainak előadást tart a kecskéiről, azonkívül min­­den este kosarat ad egy*két ügynöknek, akik térdenállva rimánkodnak neki, hogy a Harsányi-féle szenzációs katona*mono* logót mondja el vidéken is fantasztikus fellépti díjak mellett. De Grafi nem moz*­dul Pestről. Igaza van. Sarkadi Aladárral az a pech történt, hogy pár nap óta a műsoron D'Annun*­ziót utánozza a Bohémek melódiájára és későn végez. Most kénytelen volt feladni a nyári lakását a Hűvösvölgyben, mert nem tud kiérni az utolsó villamoshoz a Széna­ térre. De azért­­ jó kedve van. Z. Molnár László, a kedves Zé, foly­­ton témákon töri a fejét. Rengeteg té­­mája van, akármelyik kupléiró blindre odamehet hozzá és kérhet tőle témát. Biztosan kap, sőt ráadásul még valami bájos kis történetet Molnár Évikéről. Pártos Guszti a közlekedéssel van megakadva. Már játszik a Vígszínházban is és a legfilmszerűbb rohanásokat válja esténként, hogy idején kiérjen este a Zsardonba. De például múlt vasárnap még azt is megtette, hogy Zsarden után az utolsó helyiérdeküvel kiment Gödöl­­lőre és onnan gyalog Besnyőre éjfélkor: Hegedűs Gyuláékhoz Ilona-napot ünne*­pelni. Gallai Nándor milliomos kezd lenni. Annyit fizetnek már neki tánctanításért, hogy legközelebb megveszi a Télikertet. Hát a hölgyek? Szalontai Ferike, a szezonvég slágere, Rákosszentmihályról jön be minden este. Sugárzik a boldog­­ságtól, mert az ura, aki már kapitány, szabadságot kapott és itthon van. Krisztinkovich Jenny elegánsabb és vidámabb, mint valaha.­ Mikor előadás után beül a fiakkezébe és kocsisa, a jó Antal, a lovak közé csördít, a férfiak szájtátva néznek utána. Geiger Irma nagy primadonna lett. Somogyi Nusi két szerepét vette át és igen nagy sikere van. Folyton ismételni kell neki. Csak az a vágya most már, hogy az igazgatóság is ismételje a jó szerepeket. És így tovább. Nincs kedvesebb hely, mint a Zsarden. Még ma este Zsardenba, nyájas olvasó? Persze, hogy a még. MENNYDÖRGÉS. A „Pillangó főhadnagy" egyik előadása alatt kis égiháború vonult végig a városon és a folytonos mennyű­dörgés megreszkettette a Magyar Színház erős falait. Felvonás köz­­ben a színészek odasereglettek Rátkai Márton közelébe és ijedten hallgatták a rettenetes csat­­tanásokat. — Szép, szép a kollegiális szeretet, —• szólt Rátkai Marci — csak azt szeretném miért bujtok itt össze körülöttem, mint tudni, kis csibék a kotlós szárnya alatt. — Tisztára önvédelem az egész — magya­­rázta meg a dolgot Szirmai Imre. — Zivatar van, már pedig a közmondás szerint: „Csollánba nem üt a ménkű".­­ A MŰSOR. Van Pesten egy bankigazgató, aki szenvedélye*­sen szereti az artistákat. Nyá­­ron törzsvendége a Beketow* Cirkusznak, télen pedig a Fővá*­rosi és Royali Orfeum lelkes híve, mert ezek az egyetlen helyek, ahol még artis* tákat szerepeltetnek. Nagy volt tehát a meg* lepetés a bankban, amikor a direktor a Bel* városi Színházba küldte gyakornokát. — Mi az, direktor úr, — érdeklődött a pro* kurista — frontváltozás történt? — Óh nem! — nevetett a direktor. — Hű maradok az artistákhoz és csak azért váltatok jegyet a Bárdos*szinházba, mert az uj műsor első részében — Varietét játszanak. Az első rendes havi fizetést Kilényi Dávid igazgató honosította meg 1820-ban Győrött. Az első színházi légszeszvilágítást a pesti Nemzeti Színházban 1838. márc. 19-én használ*­ták. A nagyszerű világítástól annyira el volt ragadtatva a közönség, hogy még a berende* zési munka vezetőjét, Wéber nevü bádogos* mestert is lelkesen kitapsolta a lámpák elé.

Next