Színházi Élet, 1918. augusztus 25–szeptember 1. (7. évfolyam, 34. szám)
1918-08-25 / 34. szám
36. oldal SZÍNHÁZI ÉLET M SZÍNHÁZI ÉLET KOZMEimm movMJM A SZÉPSÉG. ... Athene templomából ellopták az aranytálat. És a bűnös — óh szörnyűség — egy alig tizenkét éves gyereklány. Rögtön fölismerték kezében a lopott tá=lat, hisz Praxiteles mintázta a ráfonódó alakokat, amelyek oly tökéletesek válásnak, hogy egy spártai sóhajtva mondá: „mi spártaiak tiszteljük az egyszerüsésget, de nem csoda: nincs Praxitelessünk! ..." A bűnös szepegve ment őrzői között birái elé, pedig talán nem is tudta felfogni, talán nem is érezte át bűne nagyságát. Nagy, kék szemei kerekre nyitva szaladtak körül a zajongó tömésben, a haját lybiai pásztoroktól lops hatta: fekete, selymes, göndör s hosszú volt és fehéren spiros arca, mintha messéből lépett volna ki az élővilágba, oly elbájoló volt. Két kerek kis keble fölött ingerlően feszültek meg olcsó ruhájának redői. Szépsége még a bűne felett megs botránkozott tömeget is megfogta. Hát még mikor a biró haragos kérdései nyomán ne felejtskék szemei, mint a csillogó gyémánt kezdtek fényleni megeredő könnyeitől. iMind ijedtebb, félénkebb lesz, torkát a sirás szorítja el s csak hessegve válaszol: „Egy rabszolgaasszony mondá, hogy szép leszek, ha megveszem az ő kenőcsét, és én szép akartam lensni... nagyon szép. — És Athénének ugy sem kell a tál! ..." A természet, — ha igaz, hogy gyengébb a gyengébb nem — adott egy hastalmas fegyvert a kezébe: • szépségét, öntudatlan vágyat oltott már a tizenkét éves gyereklány lelkébe is, az örök assszonyéba, hogy szép legyen, sis a hajók már a régi görögök világában is százs számra jártak a sima vagy tarajos tenger hátán, hogy szépíteni segítsék a görögök asszonyát. S mi futunk száz meg száz cél után, s sokszor tudva, de legtöbbször nem is gondolva semmire, csak lelkünk • egy belső sugallatát követve küzdünk, robo*tolunk, fáradunk, s a kimerüléstől leha*nyatló fáradt karjainknak uj erőt ad egy furcsa érzés: vergődő lélekkel, könysnyes szemmel és kicserepesedett ajak* kal vágyunk el nem csókolt csókok után, egy csók után, a szép arc szép ajakán.. * És ha jönnek level"!", «endos szeres tett ni kü'rfün' űzz.n <ez mindre majd: az arcokra rózsát akarunk festeni, sely* me«sé tenni a haia' at, a kezeket bárso* nyos, simo«ató puhává. hogy az Élet. — ez a mind'« fniyos, csúnya hazárdiátés kos, megverve fusson onnan, hol ütni" akart és ra«vo«vi, diadalmasan kacagjon s mindig csak kacagjon a szent örökkévaló Szépség! * Varga István dr. Ro«j ">7.emü. Az atropint ne használja még akkor sem, ha ez már nehezére is esnék inné. Igaz, hogy ideig s óráig szép csillogóvá teszi a szemet s feketévé, de sok-sok baj származhatik belőle. Ilinka. Azok a kis krajcárnyi kopasz helyek meg fognak telni finom hajszál lakkal, s éppen olyan egyenletesen lesz tele a feje hajjal, mint előbb. Ha tud szereni egy kis tiszta alkoholt, azzal minden nap 2— 3-szor puha ecsettel a kopasz részt bedörzsöli. SZEZONKEZDET. Az állandóan rossz időjárás mellett nem lehet csodálni, hogy a Vígszínház színészei is zuhogó esőben érkeztek az első próbára. Góth Sándor bosszúsan vetette le csuszom vizes esőköpönyegét és közben így monologizált: — A jó isten nincs tisztában azzal, hogy be fejezzük be, vagy megkezdjük be a színházi szezont. Csak ennek lehet tulajdonítani, hogy szezonkezdésre rendezett nekünk egy — záporpróbát. Rovatvezető : BP. Vapffa István mindezt levélre válaszol