Színházi Élet, 1918. szeptember 15–22. (7. évfolyam, 37. szám)
1918-09-15 / 37. szám
13. oldal SZÍNHÁZI ÉLET BOYDA JUCI Bogda Juci A mozi művészetét a szinház teremtette meg és irányította hosszú ideig. A filmgyárak nagy attrakcióik számára a szinházak kiválóságait szerződtették, a mozidrámaírók részükre kreáltak szere* peket. Az idők folyamán lassanként meg*változott a helyzet. A filmgyárak kezd* tek szervezkedni és berendezkedni, saját maguk állítottak össze társulatot, isme* retlen színpadon sohsem működött szí* nészeket, színésznőket szerződtettek, akiket a gyakorlat képzett ki kész mű* vészekké. És így azután megfordult a helyzet: most már nem a mozi kölcsönzi a színháztól a művészeket, hanem színházak szerződtetik el sorra a mozik a ban fejlődött színészeket, színésznőket. A legújabb ilyen szerződtetés hőse Bogda Juci, a Corwin*filmgyár prímadon* nála. Egy évvel ezelőtt még a Haditer*mény részvénytársaság tisztviselőnője volt, de kiváló színészi talentuma, pompás megjelenése a filmgyár színpadjára juttatták. A mozi közönségének kedves és népszerű ismerőse lett azóta Bogda Juci, aki azonban nem elégedett meg a néma szerepekkel. Kann Malvinnál közben énekelni tanult és most elszerződött Bárdos Artúr jövő hónapban megnyíló új színházához, az Andrássy úti Modern Színpadhoz. Új működése terén bizo* nyára csak növelni fogja népszerűségét a kedves tehetségű művésznő. KI A FESTŐ ÉS KI NEM! Koszta József, az ismert festő« művész otthagyva szolnoki műi termét, egy kisebb alföldi városkába költözködött át rövid időre. Uj motívumokat keresett itt s egy heti ott-tartózkodása után sem fogott még munkához. Hol itt, hol ott állt meg az utcán s nézegette a házakat, utcát, tereket, szóval kereste a „jó motívumot". Egy napon levelet talál szobája asztalán, amelyben szál*lásadója udvariasan tudtára adja, hogy nagyon sajnálja, de a szobára sürgősen szüksége van. Koszta — a világ legszelídebb lelkű embere — tudomásul vette a nem jogos, de sürgető fel*mondást s másnap már új lakásba költözkö*dött, munkához azonban még ekkor sem fo* gott. öt nap múlva uj lakását is felmondták. Sajnálják, de igy meg ugy, nem adhatják neki tovább a lakást. Harmadik lakásán meg már másnap felmondtak neki. Elkeseredésében el* megy a jegyzőhöz, bemutatkozik neki s el* panaszolja, hogy sehol sem akarnak neki la*kást kiadni. A jegyző maga is zavarban van, de azután nyíltan kirukkol: — Tisztelt művész úr, már az én fülembe is eljutott az ön esetének a híre s ne tessék haragudni, hogy a polgárság nem szívesen ad lakást önnek ... — De miért kérem, én egészen rendes ember vagyok s nem csinálok semmit! — Érvel a művész. — Én ez a bökkenő kérem — szól merész elszántsággal a jegyző. Azt mondják kérem ezek az emberek, hogy nem fest, már pedig nem is leht az festő, aki egész nap csak — nézdegél! ••• A LÉLEK. Szomaházy István angyali türelmű férfiú; sodrából csak a kártyajáték hozza ki. A minap is csúnyán összeveszett egyik partnerével, lemarházta, összeszamarazta. — De esküszöm, — lelkendezett a partner, — hogy nincs igaza szerkesztő urnak. A lelkemre mondom. — Lelkére mondja? — kérdezte Szomaházy és cvikkere felett kétkedően nézett át a partnevére. Hát van önnek lelke? Önnek csak párája van!... I