Színházi Élet, 1918. szeptember 22–29. (7. évfolyam, 38. szám)
1918-09-22 / 38. szám
14. oldal SZÍNHÁZI ELFI A Rákóci-harang Ezen a héten lesz a Nemzeti első bemutatója, mint a Nemzeti Szinház Szin* házhoz illik és méltó: magyar darabbal. Mégpedig olyannal, amely nemcsak a szerzője szerint magyar, hanem izig* vérigaz, tárgyában, történetében, lelké*ben, alakjaiban, minden mondatában. A szerzője Marjay Ödön: új ember a Nemzeti Színházban és új ember a szín* padon egyáltalában, de amit azomban eddig termelt, méltó arra, iroda, hogy megbecsülő figyelem és komoly várakozás fogadja első drámai művét. Két Ino* vellás kötete jelent meg eddig a „Kelet fia" és az „Aranyszájú Zongh'" cimmel s bennük erőteljes és érdekes elbeszélőt ismertünk meg, aki igaz és becsületes nézéssel látja és irja meg a maga embe*reit, legkivált a magyar föld népét. Igaz*ságosan irja jó és rossz tulajdonságaiban egyaránt. Ismeri a magyar földet s nem* csak az isten áldását, hanem az emberi indulatokat is, amelyek rajta megterem* nek. Ennek a két kötetnek nem kritikában és az irodalomválogatók csak a kis körében, de a nagyközönségben is teljes sikere volt. Ezeken kivül — s ezt Marjay a szinműíró jellemzésére nagyon fontos, kitűnő ismerője a színpadnak, de hozzáértésének és tudásának sok esztendő óta adja bizonyságát, mint a „Budapest" című lap szinházi kritikusa. Ilyenfajta irá*saiban a modern szinpad és a modern dráma nagy készültségű és finom izlésü ismerőjének mutattak be. Nagyon természetes, hogy Marjay ez első szinpadi művében szintén a magyar földhöz és a magyar néphez való hajlandóságait hozza el s e háromfelvonásos szinmű izgalmas és gyorsan perdülő történetében mutatja meg megint egyszer, hogy igazi irodalmi eszközökkel, népi szinműves hazudozás és kendőzés nélkül is lehet szépet, finomat és érdekeset alákötni. A „Rákóczi harang" Debrecen város harangja, melynek komor kongása elhal* lik mindaddig, ameddig debreceni civi* sek földje terül el. Az a föld, mely tulajdonképeni hőse ennek a darabnak. Inkább hőse, mint Andriska Gábor, a szegény gépész, a szerelmes gépész, aki Amerikát járja meg s visszajön a földért, mikor megtudja szerezni, inkább, mint a párja Eszti, aki évek vergődésében és kínlódásában érzi, hogy ez a föld hogy áll útjába a vágyainak; — az apjával, aki majd belepusztul haragjába és fáj*dalmába a földért és megtud békülni halálos gyűlölködéséből — a földért. A föld, a föld! Ez minden — ebben a világ* ban. Ez ad tisztességet és becsületet, szerencsét és boldogságot. Ez áll minden szivek központjában, minden indulatok titkos vagy nyílt rugójaként. S e szerelmes történetben, a föld az intrikus, amely szétválasztja az epedő szivekt és végül ő az, aki össze is hozza őket. Mar* jay nagy ízókészsége tökéletes és eleven élettel teli figurákkal tudja benépesíteni ezt a földet. Gazdag változatosságban vonulnak el előttünk e magyar föld em* berei, maradi ragaszkodásai és legkisebb* jeikben is mohó vágyakozással e föld iránt. Érdekes történet, nagyszerű ada* tok, és komoly értékű mondanivalók — ezek Marjay legfőbb érdemei első szin* padi művében — s még valami, ami szin*tén ide tartozik — az alakjai hálás és szép színészi feladatok is. A Nemzeti Színháznak jó alkalom „A Rákóczi ha* rang" — hogy D. Ligeti Juliska, Rózsahegyi, Gyenes és S. Fáy Szeréna megint egyszer és így együtt a magyar falu kedves életével töltsék meg a színpadot. A MARIAY ÖDÖN