Színházi Élet, 1918. november 3–10. (7. évfolyam, 44. szám)
1918-11-03 / 44. szám
12. oldal SZÍNHÁZI ÉLET tehetségéhez illő jómód vette körül, végre meglátták a nagy tehetséget benne, végre egy kicsit élte a maga viruló, ked?ves, tehetséges fiatal életét. De csak éppen az ajakát volt szabad hozzáértettnie a pohár széléhez. Csak éppen megtudhatta, hogy milyen szép az élet. Még hozzá sem szokhatott, még tágra nyilt, meleg szemmel csodálkozott azon a nagy újságon, hogy a világon szép percek is vannak. És mikor éppen nekikezdett volna egészen kivirulni a ritka virág meg? lepő és érdekes pompájában, akkor egy? szerre egy érthetetlen lehelet ráfújt és letépte. Elhervadt, lehullott. Bánky Juci pesti lány volt. Ugy lett színésznő, hogy abban a szegény kis ka? laposboltban, amely a családját eltartotta, hallotta őt szavalni Csillag Teréz. A mű vésznő szava döntött: a kislányt beiratták a színészakadémiára. Ezt kitűnően elvé? gezte és Szegedre kapott szerződést. Itt a legembertelenebb szenvedések korszaka várt rá. Küzdenie kellett min?dennel. Küzdött szegénységgel, küzdött a tehetsége félreismerésével, a névtelenség? gel, mindennel. Nem kapott, vagy alig kapott szerepet. Lángoló vágy emésztette belülről, hogy megmutassa, mit tud és álmainak messzi végén felragyogott a színésznők szent Mekkája: Pest. És nem tudott felkerülni. Gyereklány volt még, de nagy lélek. A szenvedései felértek sok más hosszú élet szenvedéseivel. Nem bírta tovább, mellbelőtte magát. Élet?halál között feküdt sokáig. Mégis megmentették. Heltai Jenő egyszer látta Szegeden játszani. Felhozta Pestre a Víg? színházhoz. Itt újra kezdődött a rettene? tes küzdelem a fiatal színésznők legréme? sebb rémével, a szegénységgel. Elegáns volt, finom és előkelő, — de közben na? gyon szegény. Most már el lehet róla mondani ezt a mártíriumot, hiszen szeb? bet most nem lehetne leírni róla: szép volt és nagyon szegény volt. A pályáján is annyi nehézség állott előtte. Ha visszanézünk rövidke pályá?jára, össze-vissza négy szerepet játszott. A Ciklámenben lépett fel először, aztán a Szerelemben, aztán az Asszony és bábu? ban. Tetszett mindegyikben, észre is vették, meg is dicsérték, de egy sem volt az igazi. Most végre jött a Matuska. Ez volt az élete szép és boldog időszaka. Nagyon szeretett valakit és az a valaki őt nagyon szerette, imádta, a tenyerén hordozta. Jómód vette körül, gyöngédség, szeretet és boldogság. És az alakítása egy csapásra feléje fordított minden figyelmet. A bemutató estéjén véletlenül éppen vendége volt egy szűkebb társasággal a Színházi Életnek. Itt vacsorázott nálunk, a boldogság mámoros fáradsága csillogott a szemében, boldog volt szegényke, végre, végre egyszer igazán boldog volt. Másnap reggel a lapok fenntartás nélkül nagy tehetség gyanánt üdvözölték. A második előadáson már mint beérkezett komoly és számottevő művésznő fogadhatta a tapsokat. Harmadnap reggel erős lázzal ébredt, pár nap múlva meghalt. Soha nem bántott senkit, ő maga volt a szerény kedvesség és a szelid jóság. Az isten áldása legyen azokon, akik gyengédséggel, szeretettel és megértéssel széppé tették agyonhajszolt, sokat szenvedett, szegény életét ennek a felejthetetlen, drága, szive mélyéig jóságos és kedves, szegény lánynak. A magyar színművészt fáklyájának nemcsak világítani, hanem melegíteni is kell. Solymosi Elek. ursaBSSenai' fMSEmmm ^fflaBB • BÁNKY JUDIT legutolsó arcképe Angelo felv.