Színházi Élet, 1918. november 3–10. (7. évfolyam, 44. szám)

1918-11-03 / 44. szám

VII. évfolyam 1918 november 3-tól november 10-ig 44. szám SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.­sora 1 kor. 50 fill. ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta^melléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre 50.— K Félévre 25.— K Negyedévre . 12.10 K ee Egy szám­ára. Budapesten és­­ vidéken.. .. Kl.ZAJ ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség: Erzsébet­ körút 24 Telefon 34 - 97 Kiadóhivatal Erzsébet­ körut 29 Telefon 9—48 A jegypénztár száma: 74-66 BRÓDY SÁNDOR A „SZENVEDELEMRŐL Most még nem aktuális Arcübasev máris sokat emlegetett „Szenve* dély"*e, melyet én dolgoztam át a Vigszinház számára, mert a Vigszin* háznak egy kartársam darabjával igen nagy sikere van is meg kell várni, amig az a maga rendje és módja sze­­rint kiéli magát. Az illető darab igen kitűnő, amint hallom és olvasom, fős képen a szerzőnek­­ magának az is* mertetéséből, akinek színpadi ítéleté* ben bízok. Ezért valamelyest kényel* metlen is nekem, hogy máris beszél* jek az alkalmasint csak decemberben szinre kerülő vérmes drámáról, ame* lyet, ugy vélem, nem vértelenítettem el. Pedig az volt a feladatom, hogy hét felvonásból négyet csináljak. Meg is cselekedtem, de előbb írást szerez­­tem magamnak a szerzőtől, hogy az erőszak tételért nem haragszik. Nem hinném, hogy különösen értékes és szükséges felvonásokat vágtam volna ki a „Szenvedély" testéből. Amit ki* irtottam, az egy párbaj felvonás, nem csak régi, de olyan erősen orosz ügy, hogy a lovagiasságból kijózanodott Pest már meg sem érti. Arcübasev novellista és két elbe­­szélő felvonást drámai módon igye­­keztem elhelyezni és beoltani a da­­rabba. Sohase próbáltam ilyent és mondhatom, nagy gyönyörűségem volt benne. A magam darabjaival nem törődtem és különösen nem piszmog* tam ennyit. A legtöbbször, ha egy* szer már megírtam a jeleneteit, többé el sem olvastam és a kész előadást meg se néztem. Valami szemérmes* ség vagy könnyelműség visszatartott attól, hogy foglalkozzam vagy kínlód* jam velük. Pedig a színdarabbal ugyancsak kell lenni, kínlódni kell, pontosnak az író itt olyan, mint egy jó mérnök, vagy egy száraz matematikus. S én egyik mester* ségre se születtem, de a „Szenve* dély"*lyel való munka valósággal or*­vosi operáció és ehhez van kedvem, sőt valószínű, hogy rátermettsé* gem is. Nem tudom érdekli*e az olvasót, hogy az író műhelyének rejtelmeibe lásson. Némely dolgokat, abban való bizakodásban, hogy nem unalmasok, mégis elmondok. Két fordítást kp­* tam a Vígszínháztól a „Szenvedély"- ről. Egy németet és egy orosz erede* tiből szóról*szóra fordított magyart. Trócsányi kartársam, kitűnő tanár és kitűnő nyelvész, végezte ez aggo­­dalmas és biztos munkát. Voltaképen ebből fordítottam a színművet, mert ebből és nem a németből tudtam meg, hogy mi a darab igazi tartalma. Ezután következtem én, akinek el kellett találnia, hogy a szóról*szóra való fordításon mit kell változtatni, mit kell javítani, mit kell újra írni és legfőképpen: mit kell kihagyni. Mér* legelnem kellett minden szót és mér* legelnem, mit bír el a magyar néző.

Next