Színházi Élet, 1918. november 3–10. (7. évfolyam, 44. szám)
1918-11-03 / 44. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 11. oldal Bánky Judit Hűséges nézésű nagy szemek, finom és dús bronzhaj a kedves fejen, csendes, szelid és odaadó lélek, — ez volt a szegény, drága Bánky Juci nappal. Este igen nagy tehetség volt, sokáig mellőzött és félreismert. Mire kiderült, hogy igen nagy talentum és a magyar színjátszás egyik legnagyobb ígérete, még boldog lehetett és mámoros az egyetlen és első siker lázától. Aztán meghalt. Mintha valami emberfeletti könyörületet érzett volna az a kegyetlenség, amely huszonkét esztendős korában halálra ítélte. Rosszul élt teljes életében, végigcsinálta a szegénység, félreismertség és küzködés minden szomorú szenvedését, de élete végén egyszerre mindenki virágzott körülötte, mint a mesében. Végre a kedvességéhez, szépségéhez és A FIATALON ELHUNYT BÁNKY JUDIT Feiks rajza