Színházi Élet, 1918. november 10–17. (7. évfolyam, 45. szám)
1918-11-10 / 45. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 11. oldal máris harcot vívott a rákosi pályaudvaron a fosztogatókkal. A rendet fentartó csapatok élén az égő trónkaszárnyánál Vértes a kitűnő rajzolót, mint Marcellt látjuk, honvédzászlóst, jelenleg a margitszigeti őrség parancsnoka és a Váci=úti katonacsapatok élén Ferenczi Károly hadnagyot, a kedvelt kozmikust. Az utcákon mindenütt plakátok ezrei és ezek közt Várnai Zseni, a költőas*szony verse: „Katonafiamnak". Katonafiamnak Várnai Zseni verse Ían magzatom, szép katona fiam, Szive vérével ir neked anyád. Mióta a császár kenyeret eszed, Vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő nagy csatára S ti lesztek elleniünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zselhdül a méhe, Már lesi a munkás szolgahadat, Hogy szűz ölébe termő magot hintsen. Várja az erőt, mely életet ad. Dr. ELEK VIDOR BEÖTHY ZOLTÁN SZÖREGHY GYULA