Színházi Élet, 1918. november 10–17. (7. évfolyam, 45. szám)

1918-11-10 / 45. szám

.40. oldal SZÍNHÁZI ÉLET A BÉKESZTRATÉGA TRÉFA. Irta : BHKEFFy LÁSZLÓ Játsszák a Belvárosi Színházban. SZEMÉLYEK: Blau ur: Somlár Zsigmond. Spitz úr: Békeffy László. (Szín: pesti kávéház, három asztal, az asztalo­­kon újságok, tálcák.) • Blau (a középső asztal mellett ü­l és újságot olvas). Spitz (a középen jön): Alászolgája. Blau nr. Blau: Jónapot! Spitz: Na mi újság? Mit szól a békéhez? Blau: Mit szóljak. Én tudtam. Spitz: Nagyon jó. Tudtam. Én mindjárt tud* tam, hogy maga azt fogja mondani, hogy tud* tam Majd maga nem tudta. Blau: Hát persze, hogy tudtam. Spitz: Gratulálok. Ezt az éleslátást. Tudtam. És is tudtam. Én is tudtam, hogy béke lesz. Mindenki tudta, hogy béke lesz, hogy elvégre az istenfátás egyszer, endlich, végre mégis csak béke lesz. De hogy mikor lesz béke, azt nem tudta se maga, se én, se Wilson, se Poén* córesz, se senki. Blau: De én tudtam, hogy a békén­ek most kell jönni. Spitz: Majd maga ad igazat az embernek. Tudta, hogy most kell jönni. Ez a békeügy még nem egészen dominó. A béke még nincs meg. A béke­­ még nem olyan biztos. Blau: Nekem maga beszélhet. Ahogy most állnak a dolgok, abból nem is lehet más, mint béke. mindenki Mindenki ajkán a béke szava remeg, béke után vágyik, mert ne lenne ebből biztos béke? Spitz: Azt­ tudom, hogy mindenki akarja a békét, de azért még sok hiányzik a békéhez. Blau: Nekem maga beszélhet. Maga, úgy lá­­tom, abszolúte nincs informálva. Tudja maga, milyen közel vagyunk a békéhez? Maga nem is tudja Emlékszik maga 1914 októberében milyen közel voltak a németek Párishoz, ott álltak egy ugrásra Páris előtt. Egy ugrás és ott vannak. Mi is épen ilyen közel állunk a békéhez, egy ugrás és ott vagyunk. Spitz: Jókat kiván maga ennek a békének. Biau: Miért? Spitz: Na hallja, ha nekünk is annyi hiány* zik a békéhez, mint a németeknek Párishoz, akkor jól nézünk mi ki. Ha nekünk is csak egy olyan ugrás hiányzik. És mondja már, hogy tényleg olyan közel állunk ahhoz a bé* kéhez, akkor is, maga azt hiszi, hogy egy*kettő kössünk békét, ugri, bugri, hopsza lé és a béke már meg van kötve. Hol van még az a ren*­geteg megállapodás, feltétel, szerződés, bizo* nyitvány, okirat... Bi .u: . . . keresztlevél, ujraoltási bizonyít* vány Spitz: Ne vicceljen. Az a békekötés nem megy csak úgy, itt rengeteg változásáról van szó. Határkiigazítás, elszakadás, felbomlás, alakulás, autonóm fejlődés, uj államok. Az nem megy csak­ ugy. Blau: Hát hogy megy? Spitz: Hogy megy? Hát hallgasson ide. Elő­­ször is az összes hadviselő államok kikü­lde* nek egy*egy, vagy mondjuk két*két. . . Blau: Most már egy, vagy két... Spitz: Az attól függ. Blau: Mitől függ? Spitz: Szóval függ, az mellékes, tehát kikül­­denek egy*egy, vagy mondjuk két*két béke*­­ delegátust Hágába. Blau: Hágába? Spitz: Nem Pekingbe. Mit kérdez? Szóval Hágába, mert ott van a békepalota. Blau: Békepalota? Direkt ennek a békének csináltak ott egy palotát? Spitz: Nem ennek a békének. Hanem a bé*­kének. Ott szokták kötni a békéket. Blau: Napoleon is ott kötött? Spitz: Az még nem. Akkor még nem volt­­ békepalota. Blau: Nem? Hát hol kötött Napoleon bé* két? Spitz: Hol itt, hol ott. Ahol győzött, vagy ahol megverték. Blau: Mert nem mi is ott kötünk? Spitz: Most már van békepalota. Blau: És oda mennek békét kötni? Spitz: Nem, tenniszezni! Szóval a békedele­­gátusok elmennek Hágába a békepalotába. Ott összeülnek és megkezdődnek a béketárgyalás­­ok. A delegátusok mindegyike külön*külön kifejti kívánságát, indítványát, meggyőződését, nézeteit. Mikor egymást meghallgatták, akkor összegezik a hallottakat és megvitatják. Az* után pedig, ha megállapodásra jutottak, elő* veszik a térképet és megrajzolják az új hatá­rokat. Biau: A békedelegátusok rajzolnak? Spitz: Nem, majd elviszik magukkal Vadász Miklóst, hogy megrajzolja nekik a határokat. Szóval megállapítják a határokat, kihez mi fog ezután tartozni. Meghatározzák továbbá a gyarmatok és szigetek hovatartozását. Blau: Magyarországhoz is fog tartozni gyar* mat és sziget? Spitz: Hogyne! Balassagyarmat és Márama­­rossziget. Maga fenomén. Azonkívül az eset*­leges uj országokat is megállapítják. Blau: Apropos! Mi lesz Palesztinával, meg lesz a zsidó köztársaság? Ki lesz ott az elnök? Biztos a Polónyi. Spitz: Polónyi? Hisz a Polónyi nem zsidó. Biau: Nem? Az édesem egy olyan nagy zsidó, hogy tanulhatna tőle a Hevesi Simon.

Next