Színházi Élet, 1918. november 17–24. (7. évfolyam, 46. szám)

1918-11-17 / 46. szám

6. oldal SZÍNHÁZT­ÉT,ET dán arat esténként sikert. A németet val­lahogy töri, angolul azonban nagysze*­rűen beszél a derék néger, aki csak azért haragszik, mert nevetnek az ő fekete ké­­pén. Czakó főrendező és Vincze karmester nevét is ide kell írnunk, akik közül az első, mint a darab ezerötletű rendezője, a második pedig, mint stílusos és meg* értő vezénylője — szolgált rá a meleg dicséretre. * A Rinaldó díszletei fordulópontot je* lentenek a színpadtechnika történeté* ben. Ugyanis nem vászonból, hanem masszív fából tervezte a díszleket Már­­kus László, művészi ösztönnel — és így aztán a második felvonás várszobája igazán megkapó hűséggel hat. A harma­dik felvonás felvonóhídja pedig direkt szenzáció. Beöthy Lászlóné neve egy kicsit hátra került, pedig jóval előbb kellett volna beszélni róla. A színház nemeslelkű igaz­­gatónéja minden kóristának uj cipőt szereztetett be és a kar ízléses ruhái is Beöthy Lászlóné kitűnő érzékét di­­csérik. * A harmadik felvonás „babkávé"*kup* léival arat esténként Rátkai Marci na*­gyon nagy sikert. Az aktuális dalokat a főpróbán Rátkai nem is énekelte, csak a premieren lehetett először hallani eze* ket az ellenállhatatlan vidámságú verse* ket. * Rátkai általában a főpróba legnagyobb ellenségei közé tartozik. Nem is szokott a főpróbán teljes gőzzel dolgozni. El* lenben a premieren aztán új ötlet, új ötlet után jön — és végleg meg van pe* csételve a siker. * Kell egy pár sort írni végezetül azok*­ról a pompás fotográfiákról is, amelyek a Színházi Élet a képeket Angelo oldalait díszítik. Ezeket mester készítette Kiss Pál­ Király*utca 51. sz. alatti műtermé­ben, egy olyan géppel, amelynek a na* pokban érkezett meg Svájcon keresztül a 32.000 márka értékű objektív lencséje. A gépen legelőször a Rinaldó, nálunk még nem látott szépségű, felvételei ké­­szültek el a Színházi Élet számára. Legvégül pedig ide kell írni egy cég nevét is. Neumann Berta, Dorottya­ utca 3. szám alatti női divattermének nevét, ahol Kosáry Emmi utolérhetetlen raffine* mentánál tervezett ruhái készültek. 10—12. Most, hogy a házőrzők esténként fegyveresen a kapuk elé állanak, a pesti szik­házbajárók ked* vencei is eltöltenek egy*két órát a platzon. A helyzet illusztrálására le­­gyen itt egy kis történet. Csortos Gyula vas­­árnap este állott őrt 10—12-ig a Gresham- palota előtt, ahol a lakása van. Vasárnap nem játszott a Vígben, mégis kilenc órakor megs­jelent a színházban és a borbélyt kereste. — Minek a borbély? — kérdezték tőle — hisz nem játszik. — Nem játszom, de őrt állok a kapum előtt, még pedig 10—­2Ag. Zárórakor a duna- parti éttermekből jön az a rengeteg ember, csak nem állok ki csupasz arccal. Egy térdig érő szakállt ragasztok és egy torzonborz bal juszt — szólt és már ment is maszkírozni ma­­gát és a Gresham*palota előtt vasárnap este egy öreg, szakállas ur állt őrt. Senki sem tudta, hogy a szakállas bácsi Csortos Gyula. KOSÁRY EMMY Király*szinház: „Gróf Rinaldó". Angeln felv.

Next