Színházi Élet, 1918. december 22–29. (7. évfolyam, 51. szám)
1918-12-22 / 51. szám
Oldal . __ _ SZÍNHÁZI ÉLET éves koromban magam is aktív színész voltam és Dommene volt az első szerepem Molière kénytelen házasságában. Egy egri padláson Lipcseyék«nél — szegény Lipcsey Adam apjánal — találtuk meg a nevezetes szindarabot és nem sokat törődtünk vele, hogy a francia klasszikus nem nekünk szánta a nagy komédiát. A komikus szerepet egy tízéves kislánynak oszl>tottuk ki, de mivel nem felelt meg igényeinknek, megvertük és hazaker*gettük őt. Talán még ma is sírva szalad lefelé a Rózsa utcán, ha azóta nagyanya nem lett. A darab megbukott, bennünket szülők és bátyák szét- és hazakergettek és halálos sebbel a szivemen elhatároztam,hogy soha nem festem ki magamat mások megrikatására vagy megnevettetésére. És az első kínálkozó alkalommal színészakadémikus lettem. Nem könnyű szivvel leplezem le magamat, nagyon kevesen tudják rólam, hogy egész komolyan színész akartam lenni. De mit tagadom le: ez az intrikus Ivánfi Jenő tudja. Vele együtt jelentkeztem Paulay Edénél, hogy mi akarunk a jövő Beregije lenni. Ivánfinak, mint a keleti zene családjából eredett vidéki fiatalembernek, a gyönyörű hangja volt a léte és jogalapja, én* nekem kedvem a költészet irányában. (Minden héten irtam akkoriban egy BRÓDY SÁNDOR 1884-ben a családjával. Egerben