Színházi Élet, 1919. január 26–február 2. (8. évfolyam, 4. szám)

1919-01-26 / 4. szám

4 SZÍNHÁZI ÉLET teát. Fél öt van. A pincér beszéli nekem, hogy ilyenkor még kevesen vannak. Csakugyan. Jobb közönségről beszél, a jobb urakról, jobb nőkről, azoknak van ez a négyórai tea alapítva. Tánc, finom szórakozás, valódi bar*italok, diszkrét hangulat, jobb nőkkel, jobb emberekkel. Hisz vannak jobb emberek, vannak még, de jó emberek vannak-e még ezen a föl­dön és Budapesten? Gaál Pál ur a zenekarral Moskowsky Liebeswalzerjét játsszák. Gaál Pál ur majdnem magnézium-erővel megvilágí­tott fejjel ül ott a zongora elejénél, zon­gorázik. Gaál Pál, ur oly valami finom, tiszta, szép ősz fiú. Gaál Pál urat sokszor hallgattam már éjszaka s hajnalban, bár­ban, kabaréban, kávéházban, ilyen szép szelíden játszott mindig, ilyen sovány volt, ilyen fehér és ilyen fiús, ilyen ma­­gyar elfogadást adott mindig nekem, bá­natosat. Gaál Pál úr hallgat, a kottát nézi s zongorázik. Gaál Pál ur iránt mély tisztelettel vagyok. A hegedűs urakat nem ismerem, de tisztelem őket is, mert hegedülnek. Három pincért lehet megállapítani a bárban. Őket is tisztelem, mert frakkban vannak s mert szegény fiuk. Nem merem megkérdezni tőlük, mit csináltak a h.... u alatt, félek, hogy gyilkoltak s akkor szakadás esik köztünk, s végtelen zavarban vagyok, végtelen. Egy fekete ruháju s fekete szemű süteményárus nő közeledik. Ötet is tisztelem, mert nő s mert fekete ruhában van, s mert árul és nem vásárol, ö is kommunista? Meglehet. Lehet viszont, hogy a fejével titokban csakis a boldogságon szokott spekulálni. Csakis kizárólag egyedül a boldogságon szokta törni a fejét, semmi egyeben a vi­lágon. Ez a vörös lilás álmos világítás it­ten, ez csinálja talán ezt a csendet, egy idős hölgy jött ide be, magában. Még he­lyet foglalt. Én nem értem, vannak ilyen élvenc magános vén asszonyok, akik úgy szeretnek kávéházba járni, meg büffébe. Vannak ilyenek. Leülnek mint valami garszonok, magánosan. Szomorúság, iszo­nyatos egy mély és messziről eredő szo­morúság, talán még a világ teremtésének próbáiból maradt szomorúság ez a szo­morúság, ez, amit a vörösre csinált lám­pák négyórai tea hangulatra szánt világí­tása terjeszt. A cigarettem tüze alumí­­nium-fehér. Szomorúságot, szomorú, szo­morú szomorúságot érzek. Nem én vagyok szomorú, nem, hanem érzem a világnak valami idegen eszme után irt kabaretti, bari, varietéi, plasztikom s múzeumi, ká­polnai, kiállítási s nem tudom minő, csu­dálatos szomorú szomorúságát. Most már nem Moskowskyt játszanak, most már valami valie-t, mint a Ou and l'amour meurt, de nem azt. Nem Ez is afféle, mely nem öröm s nem ismerem, bánat, nem egy tudott szívhez szól,hanem a mult uri világ ásitásait szokta volt el­nyomni s szórakozottságát aláfesteni a szép köz­kertekben, hajófedélzeten, the dansant­ on, félvilági szalonban. Maxim? okban a levegő rettenetes űrjét gyógyí­tani. Közbe jöttek kérem egy félkopasz uri nézése s zsakettja szerint leszerelt főhad­­nagy, jött egy színész-forma egy nővel, jött egy tüzérőrnagy nejestül, mind ülnek. A tüzérőrnagy oly rémes, oly délceg és örömteljes, mintha még folyna­­ Európa gyilkolása. Waffenrockban van. Lehet, hogy filozóf, csökönyösen boldog, nem ingatta meg a boldogságát az, hogy el múlt a lövetés. Engemet kérem, mint jóbarátot, a pin­cér hátrahívott a bar misztikus pultja mögé. Megmutatta, milyen korrekt fel­szerelése van a bárnak. Grepadint, bólét, aranzsádot, macedoant tudnak adni. Ez a szesztilalom, ez ne volna, hát tényleg­ mi lesz már kedves nagyságos uram, hisz ez egy lehetetlenség, hát hogy tudjon máma létezni egy helyiség? Itt vannak eredeti Focking-likőrök, francia konyak van, angol whiskey is egy pár üveg. Szesztilalom. Most mit csinál? Flippet. Előveett egy mixtert (ez egy bazi bádog­edény), abba jég van, porcukrot tett bele, egy tojást tört bele­s málnaszörpöt ön­tött rá, összecsukta a mixtert, rázta vi­dor izmossággal egy negyed percig, kinyi­totta, egy pohárba öntötte. Ez a flipp. Sárga dolog. A hosszú álmos mámorteremben ül­nek ülnek ülnek a zenélésben, akik itt vannak. Bámulatosak így a ezek az ülők. Mintha várnának helyiségekben valamire, valamire ami sose kezdődik. Úgy ülnek az ilyenek. Valami csattanás jön, vagy valami csoda kivilágosodás? Soha, s még­is mintha mégis csak jönni kéne valami hallatlannak. Ugy ülnek a barokban, ahol semmi megoldás nincsen. Cigarettáznak. Szegény világ. Szép Ernő. A nézőtér régi elnevezése játéknéző­ hely. (1794-ben.)

Next