Színházi Élet, 1919. április 20–26. (8. évfolyam, 16. szám)
1919-04-20 / 16. szám
SZÍNHÁZI ESTE 71 21 Nagy Lajos — amint maga mondotta — éveken át volt nem közölhető, egyáltalán a legutóbbi évekig minden írását közölhetetlennek tartották. Mindössze az történt, hogy amit az egyik lap visszautasított, azt a másik lap közölte. Első novellájára, amely később a Nyugatban jelent meg, a Pesti Hírlap ezt üzente : Gyarló, önképzőköri tákolmány. Nem közölhető. Somlyó Zoltánt évekig csak ritkán és nehezen közölték. Maga is megírja a „Nyitott könyv"-ben, hogy nagyváradi újságíró korában milyen szenzáció volt, ha egy-egy versét közölték a pesti lapok. Kállai Miklóst szintén éveken át nem közölték. Egymás után kapta a lesújtónál lesújtóbb üzeneteket az „Új Idők"-től és a napilapoktól. Jászay-Horváth Elemér a Vasárnapi Újsághoz és a Héthez küldte be első verseit. A többiek aztán már közölhetők voltak. Rozványi Vilmos a Nyugatban jött ki először néhány nagyon szép verssel, előbb azonban a polgári lapoknál neki is át kellett mennie a „nemközölhetőségen". Lengyel István annyira fölháborodott, amikor az Uj Idők nemközölhető rovatában látta viszont első versének címét, hogy „Magyar Kabaré" címen azonnal lapot indított s azontul ő üzengette elszánt fiataloknak, hogy A fiatalok 1. Sándor Árpád. — 2. Bihari Sándor. — 3. Fenyő Aladár. 4. Ághy Erzsi. 5. Fenyő Emil. 6. Wett Lucy (Rajna Ilus),