Színházi Élet, 1919. május 11–17. (8. évfolyam, 19. szám)
1919-05-11 / 19. szám
Viki. évfolyamt 19Î9 május 11-től május 1/-g ELŐFIZETÉSI ÁRA : Voltn-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévi« . . 24.—K SZÍNHÁZI ÉLET ÍM szam 1 hirdetések mm.-sora 3 koron» Egyes számára : Budapesten és r. vidéken . . K SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129 35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 A színpadi képek művészete Irta : MÁRKUS LÁSZLÓ Annyira már vagyunk, hogy a színházaktól nemcsak emberséges színészi produkciót, hanem tűrhető színpadi képeket is várunk és ma már egyre többen érzik meg a rendező művészi szándékát, azt a törekvést, hogy a színpadon látható minden részletet, a színész akcióján kívül a színpadi falakat, erdőket, egeket, napsütéseket, elsötétüléseket, virágokat, emberek összecsoportulását és szétrobbanását egy olyan egységbe foglalja össze, amely mint egy látható és hallható művészi valóság realizálja a színpadra írt írásműnek olvasáskor csupán halványan képzelhető értékeit. A színpadi irodalom, megkülönböztetve minden más irodalomtól, egy nagy, eleven apparátussal számol s ebben csak a szimfonikus zene rokon vele némiképpen, amely sokféle hangszer sajátos színét igyekszik egységbe fogni s alkalmakat ad helyzeteket, lehetőségeket ad karmesternek és zenészeknek, hogy egyrészt minden hangszer mutathassa a maga sajátos szépségét, másrészt a karmester összefoglalásában ezek a sajátos szépségek a zeneszerző elgondolását éreztessék a publikummal. Ugyanilyen formán, sőt fokozott mértékben az alkalomadás, a helyzetek és lehetőségek megalkotása, lényeges eleme a drámaírásnak és ha az író emberi életeket látható és hallható kifejező eszközökkel akar láttatni és hallatni, szobákra is gondol, ahol ezek az életek csöndesen lemorzsolódnak, vagy izzó esti egekre, amelyekből tüzesen rajzolódnak ki a szenvedély gesztusai, kertekre, ahol a fehér rózsák poéziséban rezonál a szerelmes szavak zenéje, vagy elvont minden pozitív valóságtól távoli képekre gazdag brokát leplekre, amelyek az égig érnek, vagy formátlan tömbökre, amelyek nem ábrázolnak sziklát vagy falat, csupán a tragédia komor ritmusát kísérik a szín, a vonal, a valőr, a fény és árnyék összhangzó ritmusával. Ilyenformán nyilvánvaló, hogy ha nem is nézzük azt a nagy jelentőséget, amit a színpadi díszlet azáltal kap, hogy egy jól elhelyezett oszlop, vagy egy hangsúlyozott kandalló a színészi játékhoz egészen friss, termékeny impulzusokkal szolgálhat, mondom, ha a többi eminens fontosságot nem is nézzük, maga az a tény, hogy az író stílusát legfrappánsabban a teljes impresszióval érzékelhető színpadi kép fejezi ki, kiválóan jelentőssé teszi a színpadi díszletet a szinpadi művészet sokféle elemből összetevődött egészében. Ezt a nagy jelentőséget már itthon is kezdjük észrevenni és már elértünk oda, ahol a naturalizmus teljes értékeit kifejtheti : a szinpad nálunk a valóság hű mása, amint az valamely Zola-regény vagy Gorkijnak valamely mezítlábas novellája, s a zárt szobák, a plasztikus díszek, a valódi fák és a fából készült ajtók ensembleja valóban sokat mutathat abból a stílusból, amely az objektíven konstatáló naturalizmus stílusa volt. De most már előre kellene menni. A naturalizmus, amely a kiélt stílusok elhantolása után hangyaszorgalommal, a német filozopterek pápaszemes alaposságával gyűjtött új és mindenfelől