Színházi Élet, 1919. június 8–14. (8. évfolyam, 23. szám)

1919-06-08 / 23. szám

2 SZÍNHÁZI ÉLE­T alakul a világ e ményköveket hemper­gető, félelmetes zivatar után, de egy bizonyos , ezeket vajas prézlis problé­mákon töprenkedő, kecses és buta kis kolibriket örökre el fogja seperni a föld színéről. A szende kis ártatlanságok, akik egy hosszú életet végigéltek, anélkül, hogy egy valamirevaló gondo­lat megfordult volna a fejükben, nem fogják többé megtalálni helyüket az új társadalomban. A kétlábú, mosolygó­arcú kis ölebecskék kora, akik a bar­bár keleten háremhölgyek voltak, a művelt nyugaton a kedves­­ játékszer szerepét töltötték be a férfiak életében, mindörökre be fog zárulni azon a na­pon, mikor a tisztitó vihar után az első napfény a világon végigtüz. A lényeg győzni fog a formaságokon s a mág­lyán, amit a kormosarcu és szilajszemü férfiak fölgyújtottak, porrá fog égni az aranymetszéses etikett-törvénykönyv is, melyet a régi századok selyemcipellős majmai szerkesztettek. Ez azonban még a jövendők muzsi­kája, — ma még mindennapi tipus a spárgaevés technikája iránt érdeklődő falusi asszonyka, aki az illem törvé­nyeit fontosabbnak tartja a természet erőinél s aki az égzengés, földindulás korszakában is mennyei nyugalommal olvassa a divatlapja szerkesztői üzene­teit. Ut, az affektáló kis negédest, a legvadabb orkán sem fogja eltéríteni az útjából. Ö ezután is csak dorom­boló cicaként fog odakuporodni az ur és a szeretője ölébe s az illem legszi­gorubb szabályai szerint fogja meg­csalni azt a derék embert. Kedves nagyságos asszonyom, im tehát a felvilágosítás : az illendősé pápái egyhangúlag megállapodtak ab­ban, hogy a spárgát nyugodtan a ke­zébe veheti. Nem tudom, Lajos volt, aki ezt megtette, hányadi de azót végképen el van döntve a kérdés, ma már diplomaták, hercegek, sőt ki­rályok is a mutató- és hü­velykujju közzé szorított virágról szopják le langymeleg vajas prézlit. A gyógyszerész­nénak nincs igaza, ha az ellenkező állít­ja, — abban sem lenne igaza, h e célból szerkesztett villa és kő nélkül akarná kihámozni a folyam rák húsát. Ami az utóiratában föl­vetett kérdést illeti, hogy használ­nak-e még szájöblögelőt az ebéd után, arra e pillanatban nem válaszol­hatok, mert a könyvkereskedések zárva vannak s igy nem tudok hozzájutni­­ a szükséges segédkönyvekhez. De ün­nepiesen megígérem, hogy rögtön szol­gálatára leszek, amint az illetékes kut forrásokat áttanulmányoztam. Simonyi — Bérczy a Hattyuvérben , Harmos Ilona a Hattyuvérben,

Next