Színházi Élet, 1919. június 8–14. (8. évfolyam, 23. szám)
1919-06-08 / 23. szám
2 SZÍNHÁZI ÉLET alakul a világ e ményköveket hempergető, félelmetes zivatar után, de egy bizonyos , ezeket vajas prézlis problémákon töprenkedő, kecses és buta kis kolibriket örökre el fogja seperni a föld színéről. A szende kis ártatlanságok, akik egy hosszú életet végigéltek, anélkül, hogy egy valamirevaló gondolat megfordult volna a fejükben, nem fogják többé megtalálni helyüket az új társadalomban. A kétlábú, mosolygóarcú kis ölebecskék kora, akik a barbár keleten háremhölgyek voltak, a művelt nyugaton a kedves játékszer szerepét töltötték be a férfiak életében, mindörökre be fog zárulni azon a napon, mikor a tisztitó vihar után az első napfény a világon végigtüz. A lényeg győzni fog a formaságokon s a máglyán, amit a kormosarcu és szilajszemü férfiak fölgyújtottak, porrá fog égni az aranymetszéses etikett-törvénykönyv is, melyet a régi századok selyemcipellős majmai szerkesztettek. Ez azonban még a jövendők muzsikája, — ma még mindennapi tipus a spárgaevés technikája iránt érdeklődő falusi asszonyka, aki az illem törvényeit fontosabbnak tartja a természet erőinél s aki az égzengés, földindulás korszakában is mennyei nyugalommal olvassa a divatlapja szerkesztői üzeneteit. Ut, az affektáló kis negédest, a legvadabb orkán sem fogja eltéríteni az útjából. Ö ezután is csak doromboló cicaként fog odakuporodni az ur és a szeretője ölébe s az illem legszigorubb szabályai szerint fogja megcsalni azt a derék embert. Kedves nagyságos asszonyom, im tehát a felvilágosítás : az illendősé pápái egyhangúlag megállapodtak abban, hogy a spárgát nyugodtan a kezébe veheti. Nem tudom, Lajos volt, aki ezt megtette, hányadi de azót végképen el van döntve a kérdés, ma már diplomaták, hercegek, sőt királyok is a mutató- és hüvelykujju közzé szorított virágról szopják le langymeleg vajas prézlit. A gyógyszerésznénak nincs igaza, ha az ellenkező állítja, — abban sem lenne igaza, h e célból szerkesztett villa és kő nélkül akarná kihámozni a folyam rák húsát. Ami az utóiratában fölvetett kérdést illeti, hogy használnak-e még szájöblögelőt az ebéd után, arra e pillanatban nem válaszolhatok, mert a könyvkereskedések zárva vannak s igy nem tudok hozzájutni a szükséges segédkönyvekhez. De ünnepiesen megígérem, hogy rögtön szolgálatára leszek, amint az illetékes kut forrásokat áttanulmányoztam. Simonyi — Bérczy a Hattyuvérben , Harmos Ilona a Hattyuvérben,