Színházi Élet, 1919. június 15–21. (8. évfolyam, 24. szám)

1919-06-15 / 24. szám

8 SZÍNHÁZI I.I.R. Andorffy Péter + A magyar színművészet egy lelkes harcosa dőlt ki az élők sorából. A mindig víg, a mindig joviális Péter bácsi itthagyta a színpad desz­káit, közönségét, kollégáit és elment oda, hon­nan nincs többé visszatérés, hol nem hallatszik többé az ügyelő hívő csengője, hol nincs kaca­gás, zsivaj és masztix-illat, hol örökre elnémul a dicsőség és csak örök szerződés van a hal­­hatatlansággal... A kiváló operett-komikus 1856 január 10-én született Egerben. Itt végezte a gimnázium négy osztályát ; azonban rossz tanuló volt, úgy, hogy az iskolából kicsapták, erre aztán könyvkötő-inas lett. Egy alkalommal a műhely­ben kezébe jutott az „Angyal Bandi" című szín­darab, mely annyira hatott lelkére, hogy elhatá­rozta, hogy ő is a színészi pályára fog lépni. Meg­­szökött hazulról és 1871-ben (15 éves korában) beállt Szegedi Mihály színtársulatához, ahol „Liliomfi"-ban debütált az ifjú Schwartz pár szavas szerepében. Érdekes, hogy előbb drámai színész akart lenni, később a rendezői komikus szerepeket osztottak rá és mint ilyen , becézett kedvence lett a közönségnek, nem csupán a színpadon, hanem egyéni szeretetreméltó­ságáért és tinta jelleméért a társaskörökben is. Hírneve egyre nőtt és lassanként elhagyta a kisebb truppokat, hogy tehetségéhez mérten a jobbnevű és nagyobb direktorokhoz kerül­hessen, így előbb Aradra szerződött, azután Debrecenbe, hol valósággal rajongtak érte. Nemsokára meghívást kapott Kolozsvárra, Szegedre, azután Pécsre, innen pedig Kassára, Szatmárra, hol 1895 márc. 7-én lelkes szeretettel ülte meg 25 éves jubileumát a Nebántsvirágban. Mint igazgató is működött Pozsonyban, ahol ő nyitotta meg 1905 szeptember elsején az első teljes magyar nyelvű téli színiszezont. 1907 szept. havában Máder Rezső igazgató a Népszínház-Vígopera főrendezőjévé szer­ződtette ; az intézet bukása után a Városligeti Színkör rendezője és titkára lett, 3 év után nyugalomba vonult, de azért továbbra kitartó erővel szolgálta a szinpad művészetét­ is Mint író is jó hírnek örvendett. 1880 július 26-án adták elő első népszínművét : „A szegény ember leánya" címmel a Fővárosi Színkörben. Egyéb munkái: „Téns ur", „Lakótársak", A baba álma", „A szobaúr" stb. Irt ezenkívül számos monológot is és fordításaival, átdol­gozásaival is gazdagította a varieté-színpadokat. Május 31-én halt meg Balatonfüreden. An­dorffy Ida, a Magyar Színház művésznője édesapját gyászolja benne. Erődi Jenő Rajháti Vilmos, uj moziszinész.

Next