Színházi Élet, 1919. július 6–12. (8. évfolyam, 27. szám)
1919-07-06 / 27. szám
21 SZÍNHÁZI ÉLET viselőjét, különösen az irodalom ifjú óriásai mentek et nagy rostáláson. Nagy volt az öröm, ha egyik-másik játékost rajtacsípték, hogy olyan nevet akar bemondani, ami ment már egyszer, még nagyobb a káröröm, amikor valaki olyan outsider nevet dobott be egyedüliségének biztos tudatéban, amely történetesen egy másik játékosnál is fel volt jegyezve. A játékosokat csakhamar egész sereg kibic vette körül, akik bámészkodva találgatták, micsoda új játék lehet az, amit ezek oly komolysággal űznek. Csakhamar kitalálták, miben áll a dolog és jóakaróan súgni kezdtek a lassanként kimerülő küzdőknek. Molnár és Nagy Lajos felháborodva utasították vissza az erkölcstelen ajánlatot, Karinthy azonban, aki már kezdett rosszul állni, segélyt kérő pillantásokkal bátorította a kibiceket. Kisded játékait azonban mégis be kellett szüntetnie, mert játszótársai erélyesen protestáltak a csalás ellen. Miután a középfajsúlyú hírességeket kimerítették, következtek a leghíresebbek, a szépségverseny, csupa első, sőt legelső osztályú híresség. Molnár a verseny komolyságához illő módon három percnyi pihenőt rendelt el, amit a másik két versenyző arra használt fel, hogy felfrissítse már-már nagyon megfogyatkozott istáját. Szegény Karinthyn veszedelmesen mutatkozni kezdtek a letörés jelei , nagy erőfeszítéssel még két nevet írt fel a cédulájára, ezután teljesen kidőlt és üres tekintettel nézett a levegőbe. Nyilvánvaló volt, hogy Karinthy már csak percekig bírja az iramot. A szépségversenyt ismét Molnár nyitotta meg. Nagy Lajossal együtt a híres nevek légióit vetette küzdelembe, de Karinthyt csakhamar ki kellett zárni, mert végső elkeseredésében korrigálni akarta szerencséjét és nem létező, „link" nevekkel kezdett operálni. Molnár és Nagy még körülbelül öt percig szórta a híresnél híresebb nevek tömegeit, de lassanként észrevehetővé vált, hogy Nagy Lajos pozíciója is gyöngül és Molnár egyre hevesebbé váló támadásait már csak gyengén tudja viszonozni. Újabb öt perc múlva elérkezett a legutolsó névhez és csüggedten feladta a versenyt. Molnár pedig diadalmasan akarta bezsebelni a betett tizenöt koronákat. Ebben a pillanatban Karinthy, mintha isteni ihlet szállta volna meg, hirtelen felugrott és a nagy felfedezők szent elragadtatásával kiáltotta a kibicek serege felé : Az arcok megdöbbenve fordultak Molnár és Nagy felé, akik restelkedve néztek céduláikra Ezt a nevet ugyanis kifelejtették és igy végeredményben mégis csak Karinthy nyerte meg a versenyt. Az első nagysikerű játék óta általános let a névjáték. Egyes csoportok már egészen hazárdjátékot csináltak belőle. Vannak ma kialakult szabályok és vannak „Tilos nevek" amelyeket egyáltalában nem szabad játékba vinni, mert ellenkező esetben bírságot kel fizetni. A játékszenvedély már annyira elmérgesedett, hogy sokan felfegyverkezve mennek a játékhoz, a lexikonból előre kiírnak egész sereg fantasztikus nevet s azokkal igyekeznek operálni. De ezeket már ismerik és nem engedik őket szóhoz jutni. A névjáték pedig szépet virul, nagy elterjedtségnek örvend és előre láthatóan e sorok megjelenése után a legszélesebb körökben is hívekre fog találni. ./•rTft* GABÁNYI LÁSZLÓ Nemzeti Színház — Revizor (Lázár r — Bonaparte )