Színházi Élet - 1919/31-32. szám

SZÍNHÁZI ÉLE I 3 Budapest szinházváros Irta : SZÁSZ ZOLTÁN Most, hogy romjainkról és gyászaink­ról egyrészt s reményeinkből és meg maradt javainkról másrészt mérleget kell csinálnunk, fokozott varézszsal és megingathatatlan bizalmát ébresztő vi­rulással kínálkozik borongó lelkünk elé az ország fővárosa : Budapest. Mert még '£>y > s ahogy most jelentkezik : kopottan, kifosztottan, letörten, egy rettenetes ötéves háború s egy szörnyű négyhónapos rémuralom összes elsze­gényitő és lealázó nyomaival ábrázatán, móg igy is viruló, varázsos, még igy is a nagyrahivatottság bélyegét viseli magán. Ha minden elveszett volna — pedig nem veszett el minden I — s ez a város megmaradt volna, akkor is egy uj Noé bárkáját birnánk benne, mely a nagysághoz és viruláshoz szükséges feltételeket át tudta menteni az özön­vizén. Néhány hét és az élet megindul benne; a szép, Rezsgő élet, mely a régi Festet felejthetetlenné tette mindenki számára, aki néhány órát is töltött benne. Fel a szivvel tehát f A mig egy ilyen városunk van, addig nem ha­nyatolhatunk valami tenyészéletet élő parasztállammá, addig a kultura leg­frissebb rezzenései nem fognak vibrálni a magyar levegőben. Budapest színházi város volt ezelőtt is ; azt hiszem ezentúl fokozott mérték­ben reá fogja vetni magát erre az ipar­ágra és a szellemi termelés e formájára. Azok, akik azt hiszik, hogy az ország megkisebbitése és elszegényedése foly­tán Budapest egész élete s igy színházi élete lanyhulni fog, tulegyszerüen nézik a dolgokat s ép azért, azt hiszem, té­vednek. Sok minden log talán változni ebben a városban, egy s más dolog lalán vissza is fog fejlődni, sőt talán el is fog tűnni, de kettő minden bi­zonnyal meg fog maradni : először is a lakosság, az emberanyag nagy termé­kenysége színészekben, másodszor pe­dig ugyancsak a lakosság nagy hajlama a szinházbajárásra. Minden meg van tehát arra, amit közgazdasági nyelven telephely-indikációnalc neveznek s amit egyszerűbben ugy lshet kifejezni, hogy a színházi élet számára Budapesten nagyon kedvezők a feltételek. Nem akarom most részletezni, hogy Buda­pesten s általában Magyarországon miért terem annyi szinésztehetség s most azt se ismétlem részletesen, amit itt annyiszor kifejtettem, hogy, fájdalom, e nagy tehetség-termés nem válik a színházi kultura tökéletlensége folytán valójában jó szinészszé — elég rámu­tatni arra, hogy a külföldi s főleg német színpadokon mennyi magyar származású nagyság szerepel. Dőreség volna tehát, hogyha a búzában, a borban, a gyű-, mölcsben, a veteményben, a lóban, a baromfiban való kiválóság mellett szí­nészi tehetségbe is gazdagnak maradó Magyarország, ezt a kincsét ne értéke­sitenők. Különben is mulatóvárosnak Budapest minden áron megmarad. Földrajzi helyzetét semmiféle béke­tárgyalás meg nem változtathatja. Még ha ipari góc nem is lesz, kereskedelmi 1FJ. ÁBRÁNYI EMIL a Nemzeti Operaház uj igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék