Színházi Élet, 1919. szeptember 7–13. (8. évfolyam, 31-32. szám)

1919-09-07 / 31-32. szám

központnak megmarad okvetlen. Kelet kapuja lesz ezután is , annál is inkább, mivel az a város, mely ebben a minő­ségben valóban veszélyes versenytársa volt, Bécs, még többet vesztett mint mi. Ha tehát ki- és megszállási állo­másnak, tranzitóforgalmi központnak, modern karaván-szerájjnak s igy mulató­helynek megmarad Budapest, akkor valószinüleg a színházi élete le fog hanyatlani. S nem túlságosan merész az a reménység sem, hogy egy dúsan bur­jánzó, szintén a mulatozást színházi s mozi élet talajából szolgáló idővel egy finomabb színházi kultúra is ki fog fejlődni. Azokra a sablonosan gondol­kodókra, akik azt hiszik, hogy e­gy ilyen kultúra csak ott fejlődhetik ki, ahol az általános kulturális színvonal különben is legmagasabb, tehát­ Párisban vagy Berlinben, reácáfol Moszkva példája, ahol a háború előtt tüneményes szín­házi kultúra hajtott ki. Csüggedésre tehát nincsen ok. Buda­pest színházváros — az egy éppen olyan jelszóvá lehet, mint ez Budapest — fürdőváros. Nem első eset, hogy egy állam meg város egy téren külö­nösen sokra viszi és példát mutat, ho­lott általános gazdasági és művelődési fejlettsége szerény. Ép ezért nagyon is lehetségesnek tartom azt, hogy Buda­pest a színház terén fog revanche-ot venni háborúbeli ellenségein és­­ szövetségesein. S az ilyen revanche, a kulturális revanche az igazi í m^Wórt1 ÓTA i+M/nfteq eX ATCMX V dk VYYiklW i

Next