Színházi Élet, 1919. szeptember 14–20. (8. évfolyam, 33-34. szám)
1919-09-14 / 33-34. szám
Censurat : Dr. Muresian Vül. évfolyam 1919 szeptember 14-től szeptember 20-ig 33—34. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : » » «M mawa m 4H HEB w 9M W BG RM Hirdetések Budapesten és vidéken filMHAfl PNPt mm.-sora 4 korona Negyedévre . . 36.—Koinnn düdi Szerkesztőség BBMKHIII IMI HMM a SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS Erzsébet-körút 24 • BEMKHIM IMI HMM a SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS Telefon: József 129-35 MŰVÉSZETI HETILAP Kiadóhivatal Egyes számára : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Erzsébet-körút 80 Telefon: József 121-72 Budapesten és vidéken . . K . Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 Beöthy László A Színházi Élet munkatársa a Király Színház igazgatói irodájában kereste fel Beöthy Lászlót, hogy Fedák Sáriról kérdezősködjék nála. — Épp most kaptam Zsazsától levelet — mondta Beöthy — Bécsből ír. Panaszkodik, hogy micsoda ostoba hazugságokat irt róla néhány bécsi boulevardlap. Magam is olvastam ezeket a cikkeket és mondhatom, nemcsak én háborodtam fel ezen a sorozatán a szemenszedett hazugságoknak, hanem mindenki, aki Zsazsával együtt töltötte a rémuralom keserves napjait. Zsazsa és kommunizmus! Igazán őrültnek, vagy gonosznak kell lennie annak, aki hitelt ad ezeknek a gyalázatosságoknak. Én a rémuralom négy keserves hónapját úgyszólván a Zsazsa lakásán töltöttem. Minden áldott nap ott voltam nála, ott találkoztam barátaimmal, színészeimmel, íróimmal és mondhatom, sokszor már összeroppantam volna, ha ez a derék jó Zsazsa nem tartja bennem a lelket. Néha a reggeli órákig ültünk ott panaszkodva, reménykedve, Hegedűs Gyuláékkal, Mészáros Gizával, Rátkayval, Csortossal, Gombaszögi Fridával, Somogyi Nusival, Gyárfással és másokkal, persze sötétben, mert a vörös őrök a lámpafény miatt tizenegykor fellövöldöztek az erkélyre. — És miért ment Zsazsa Bécsbe ? — Azt én tudom a legjobban. Egyszerűen nem bírta az életet Pesten. Keserves munkával gyűjtött vagyonát Fedák Sáritól elvették. A szentlőrinci házát, amely pedig a bolseviki szabály szerint magántulajdon lett volna, elkobozták tőle. Öreg szüleit kikergették a lakásukból, a kedves öreg Fedáknét cselédmunkára kényszerítették, irodát soroltattak fel vele. A bátyját, Pistát, üldözték, mint beregszászi ellenforradalmárt. A Zsazsa lakását minden héten kutatták. A fehérneműjét elvitték. A színháznál, hiába próbáltam segíteni rajta, a szerepeit elvették, sorozatos fellépéseit betiltották, a keresetét negyedrészére csökkentették, sőt egyszer, mikor a színpadon nemzetiszínű tollat tűzött a kalapja mellé, le akarták tartóztatni az öltözőjében. Nem csoda, ha nem bírta ezt az életet. Megmondta nekem, hogy elmegy, kivándorol, nem játszik a tanácsköztársaságnak. Ekkor kezdődött a másik kálvária. Elindult útlevelet kérni. Kiüzentek neki, hogy nem fogadják. Valami belügyi népbiztos úr ezt harsogta ki az előszobába : — „A Fedák meg akar lógni. Mondja, hogy nem is fogadom !" Tovább ment útlevélért könyörögni. Bécsi szerződésére hivatkozott, hiába. Egy Werner nevü „elvtárs", aki az útlevelek főfődiktátora volt, a szó szoros értelmében inzultálta. Sirva panaszolta nekem, hogy az a vád ellene, hogy rábeszéli a színésznőket a kivándorlásra. Werner ur „a legnagyobb kellemetlenségekkel" fenyegette. Mint ember, mint