Színházi Élet, 1919. szeptember 28–október 4. (8. évfolyam, 37-38. szám)
1919-09-28 / 37-38. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 1? szeptember, te vagy az akadémikusok évadja s az én kedvem kedves hónapja te vagy. Látom őket, az akadémikusokat most megint, egyik szőke, másik barnácska, harmadik piros kontyos, van kis gyürüjök kezükön, gyémántos vagy kámeás. Vagy nincsen gyürüjök. Selyem a harisnyájuk, vagy nem az, hanem fit d'Écosse. Van feltűnő finom kosztümjük a Vogue-ból, vagy nincs olyan, hanem ők maguk szerkesztettek ruhát ócskából, mamáéból, néniéből. Az mindegy, az ifjúság tündér belépője van őrajtuk. Nevetősek, túl komolyak, vakmerőek, ijedtek. Szemeik a jövő látványos egén ragadnak, mint az ünnepélyes fotográfiái nőszemek. Fantaszták és csacsik. Mind, mind az akadémikus egy Márkus Emma, egy Varsányi, vagy egy Fedák, vagy egy Petráss abban a changeant jövő időben. Én most imádlak, dicső nők, most mikor még csak akadémikusok vagytok ti. Első éves akadémikusok, előkészítősök. Ami az én számon a meleg sóhaj, ami álom jár a világon, ami remény, ami bohóság és szerencse, ami halk bánat és torkos ifjúság, ami könnyű és alig igaz, ami halvány heliotrop és vadrózsaszín : az vagytok, mind az vagytok, tiéd,s kedves kis uj akadémikusok. Ki adna kárpótlást, ki adna néki Elomlott élte szenvedésiért? Prométheusz keblét ha kánya tépi, Vigasztaláshoz hol van, aki ért? Ő is örök tüzet lopott a menybül, Az alkotásnak vágya égető, Mit ér az eszme, hogyha szárnyra lendül, De nincsen ember, aki értené ? Dr. Csendery János óda részlete a kecskemét Katona József-emléktábla leleplezésére, 1838 április 16. Simonyi Mária, Ilosvay Rózsi, Harsányi Rezső Belvárosi színház — Terike (Papp Rezső felv.)