Színházi Élet, 1919. október 5–11. (8. évfolyam, 39-40. szám)

1919-10-05 / 39-40. szám

S­­jisjcj VIII. évfolyam 1919 október 5-től október 11-ig 39 -40. szám Censurat : Dr. Muresian SZÍNHÁZI ELET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet­ körút 39 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre . . 36.—K Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken . . K üirdfttósak. •»m^n^pro JA. *>*,í KÖNYVTÁRA MEDGYASSZAY VILMA MedgyaSSZAy Vilma uj állomáshelyet kapott tehetsége számára : a Revü­ Szín­házat. Hányadik pesti színpad ez már Medgyasszaynak, aki a Nemzeti Szín­háztól a kabaréig játszott mindenütt és mindenhol, kétszer is volt saját direk­tora, t­urnézott, szerződéseket kötött és bontott. Pályáján van valami a nagy francia színészek nyugtalanságából. Azok is mindenántalan ismétlik környe­zetüket, folytonos hajszoltságban élnek és tervezgetéseik idegességével, állandó kielégületlenségükkel erjesztő elemként dolgoznak városuk és országuk művészi életében. Ha Quitry és Medgyasszay nem nyugtalan egyéniségek, hanem pontos színész-hivatalnokok tettek volna, mennyivel sivárabb volna Páris és Pest színházi élete. Az ambiciózus láz, amely eszi, égeti őket, annyi új művészi irányt szabadított fel. Gyakran változott a Medgyasszay Vilma művészi környezete és becsvágya, mégis ebben a maga-maga hajszolta örök keresésben is egységesnek alakult ki színészi karaktere. Minden bizonnyal ő a legérdekesebb magyar művészek egyike. Dikciója páratlanul értelmes, humora fölényes, játékában van valami fanyar filozófia. Finom, dekadens em­ber, a játékában csodálatos keveredése a női raffinementnek és a férfias intel­ligenciának, művészete egészen nyugati valami, talán a legnagyvárosibb min­den színészünké közt. Ő az, akinek — ha Párisban akarna dolgozni — csak a mű­sora szövegét kellene franciára fordítania, egyébként mindenben megmaradhatna annak, aki most. Lényegén semmit nem kellene változtatnia, hogy azt mond­hassa Párisban : „Itthon vagyok. Haza­érkeztem. Francia, mégis a velejéig pesti. In­dokolatlan bőbeszédűség volna, ha ezt magyaráznók. Aki itt töltötte velünk, köztünk, a háború előtti utolsó hat­nyolc esztendőt, (Pest egyhamar vissza nem térő fénykorát) az tudja, hogy ki a Medgyasszay, hány írót és muzsikust kreált ő, mennyiben segítette a nagy­városias argot fejlődését, hány ötletet, új szót, kifejezést produkált, micsoda új külső és belső formát adott a szín­játszásnak. Ez pedig döntő- A színész akkor lesz az ábrázoló instrumentum­nál sokkal több, mihelyt egyéniségével felgyújtja az alkotó írók fantáziáját, j­j ötletekre, figurákra és darabokra sar­kalja őket. De disztingválnunk kell itt is. Annyit a divatos másodrendűség is elér, hogy valamelyik tantième-éhes szerzőcske „a testére szabjon" valamilyen szerepet. A színházi szabóknak ebből a munkájából azután édes-kevés köszönetre való telik. Medgyasszayra nem szerepeket szabtak, mint valami elrongyolódásra ítélt ruhát, ő valóban megihlette az írókat és a

Next