Színházi Élet, 1919. október 5–11. (8. évfolyam, 39-40. szám)

1919-10-05 / 39-40. szám

25 SZÍNHÁZI ÉLET OUflp/iti utca* j L L£s /STvA'/Si / KA02.ot.-rA: ^y^tíU^Ó Tegnap órák hosszat sétáltam az utcán. Bele­vetettem magam­at a forgatagba, a frissen zajló életbe, amely már alig mutat valamit a négy­hónapos szenvedésből. Az utca nem áll meg, még nagy stációknál sem, büszkébb mint a gyorsvonat, amely legalább a nagyobb állo­másokat respektálja. A kirakatok fényárban úsznak, s duzzadnak minden földi jóból Meg is állottam egy cse­megeüzlet előtt. Forrad­al­masitott gyomrom, s diszciplínáit agyam rettenetes hangot sirtak a füst­öt oldalasak, szardini hegyek és vas­oszlopok felett. Van itt kérem minden, ami jól nevelt ember megkívánhat. Önkénytelenül eszembe jutott Murger piktorja, aki esty ha­sonló kirakat előtt így szólt a barátjához : — Látod fiam ezt a barnás-zöldes formába préselt kúpot, az libamájpástétom Egyszer már majdnem ettem. Finomfogású selyemholmik, csecsebec­­ék és ékszerek között vezet az utam. Meghűlt Buda­pest aktivitása. Ha az embernek pénze van vásárolhat ami jól esik. Fellelkesít a gondolat, s csak akkor hűlök le egy kissé amikor a kocsiúton áthaladok. No hát ezen látszik a letűnt hónapok és a háború nyomora. Szegény aszfalt jajgatva mu­togatja sebeit. Nem csak a bőre van felszag­gatva, a csontok is látszanak a meggyötört úttesten. A frakkeres és konfliskocsisok már ki is dolgozták Budapest új térképét. Erre járható erre nem. Egyáltalán nem járható, csak meg­közelíthető. Igy jártam két-három nap előtt. — Akadémia utca 14, mondtam a kocsisnak. — Csak a főkapitányságig megyek. — Miért? — Mert rossz az aszfalt és lesántul a lovam. Elvégre a taxi cs­ak nyolcszoros, s ha harminc­szorost ad az ember, már csak távoli rokonait szidják, s az egészet kékben is elfogadja a kocsis. Mindenbe belenyugszok csak ingyen. A villamosra nem férek fel, s a konflis különben is olcsóbb. Csak szerencsém legyen és kapjak egyet. Istenem milyen nehéz egy kocsit kapni.

Next