Színházi Élet, 1919. október 5–11. (8. évfolyam, 39-40. szám)
1919-10-05 / 39-40. szám
25 SZÍNHÁZI ÉLET OUflp/iti utca* j L L£s /STvA'/Si / KA02.ot.-rA: ^y^tíU^Ó Tegnap órák hosszat sétáltam az utcán. Belevetettem magamat a forgatagba, a frissen zajló életbe, amely már alig mutat valamit a négyhónapos szenvedésből. Az utca nem áll meg, még nagy stációknál sem, büszkébb mint a gyorsvonat, amely legalább a nagyobb állomásokat respektálja. A kirakatok fényárban úsznak, s duzzadnak minden földi jóból Meg is állottam egy csemegeüzlet előtt. Forradalmasitott gyomrom, s diszciplínáit agyam rettenetes hangot sirtak a füstöt oldalasak, szardini hegyek és vasoszlopok felett. Van itt kérem minden, ami jól nevelt ember megkívánhat. Önkénytelenül eszembe jutott Murger piktorja, aki esty hasonló kirakat előtt így szólt a barátjához : — Látod fiam ezt a barnás-zöldes formába préselt kúpot, az libamájpástétom Egyszer már majdnem ettem. Finomfogású selyemholmik, csecsebecék és ékszerek között vezet az utam. Meghűlt Budapest aktivitása. Ha az embernek pénze van vásárolhat ami jól esik. Fellelkesít a gondolat, s csak akkor hűlök le egy kissé amikor a kocsiúton áthaladok. No hát ezen látszik a letűnt hónapok és a háború nyomora. Szegény aszfalt jajgatva mutogatja sebeit. Nem csak a bőre van felszaggatva, a csontok is látszanak a meggyötört úttesten. A frakkeres és konfliskocsisok már ki is dolgozták Budapest új térképét. Erre járható erre nem. Egyáltalán nem járható, csak megközelíthető. Igy jártam két-három nap előtt. — Akadémia utca 14, mondtam a kocsisnak. — Csak a főkapitányságig megyek. — Miért? — Mert rossz az aszfalt és lesántul a lovam. Elvégre a taxi csak nyolcszoros, s ha harmincszorost ad az ember, már csak távoli rokonait szidják, s az egészet kékben is elfogadja a kocsis. Mindenbe belenyugszok csak ingyen. A villamosra nem férek fel, s a konflis különben is olcsóbb. Csak szerencsém legyen és kapjak egyet. Istenem milyen nehéz egy kocsit kapni.