Színházi Élet, 1919. október 26–november 1. (8. évfolyam, 45. szám)
1919-10-26 / 45. szám
2 SZÍNHÁZI ÉLET meg oly sokszor, mint az úgynevezett bourgeois közönség. Általában jább lelkűnek, szórakozottabbnak tembizonyult. Az a hit, hogy a nagyobb fokú naivság lesz jellemző vonása, nem vált be. Sokkal inkább hasonlítottak ezek a proletárházak azokhoz a rosszindulatú, blazirt nézőterekhez, melyek a bourgeois világban akkor jönnek létre, mikor nagyon fásult, nagyon unott Elsőosztálybeliek kerülnek véletlenül négy szemben együvé. Csak egyben nem csalódtam. A durva, vaskos komikum itt is hatott. Minden színházjáró tudja, hogy a legbiztosabb sikert valami alacsony, vaskos szónak, egy három kérdésnek vagy komikus színezetű szitoknak a kimondása okozza. Egy-egy : „az öregapád", „az ángyod térgye", vagy „te bivaly!" egész biztosan röhely-vihart támaszt. Az ilyesmik ezúttal is hatottak , sőt igen gyakran ezek idézték elő a ritka kacajoázisokat a sivár közönysivatagban. Mindez nem akar a proletárközönség becsmérlése lenni, hanem csupán egyszerű megállapítása egy ténynek. Különben egészen természetellenes lett volna, hogy az elnyomott, kizsákmányolt, műveletlenségben és anyagi szűkösségben tengő proletárság — mert ez mind igaz ! — mint színpadi közönség egyszerre a polgárságnál műveltebbként, finomabbként, fogékonyabbként bontakozott volna ki. Nem, a proletárság egyelőre szellemileg is a szegényebb osztály, ami azonban csak egy okkal több ahhoz, hogy mindenki, aki az egész emberiség szellemi és anyagi felemelését tűzte ki céljául, ezt az osztályt is segítse ahhoz, hogy az élet összes javainak leírásához és megértéséhez eljusson. Magaziner Böske Simonyi Tompa Balogh Böske (Nefelejcs) (János) (Ervin) (Jessy) Revüszinház — „Csókbakter" (Papp R. felv.)