Színházi Élet, 1919. november 9–15. (8. évfolyam, 47. szám)
1919-11-09 / 47. szám
16 S21NHA2» El-Kl után reátalál Harringtonra, ki előbb ujjongva üdvözli, de aztán szivében feltámad a kétség a nő iránt, ki már egyszer elutasította őt s abban a hiszemben, hogy a grófnő most is csak játszik vele „Kalandor kisasszonynak" nevezi őt. A grófnő mélyen megbántva ott akarja hagyni Harringtont, de ekkor közbelép Miska az inas, aki az ő egyszerű, becsületes paraszti modorában föltárja a valóságot, mire Harrington meghatva kér a grófnőtől bocsánatot. Mármár ugy látszik, hogy egyesülnek a szerető szivek, amikor megjelenik Patakocska a szerelmes indiánus leány, aki Harrington lábai elé veti magát és arra kéri, hogy meg ne csókolja a „fehérarcú" nőt. Most már Alice grófnő vádolja hűtlenséggel Harringtont, mert „szeretője" van s a védekezését meg sem hallgatva vérig sértve távozik. Mér úgy látszik, hogy a szerelmeseket a sors szeszélye miatt nem lehet kibékíteni egymással, de a grófnő inasa Miska és Harrington gazdasszonya Bimbala (Felhő Rózsi), akik meg vannak győződve uruk, illetve úrnőjük egymás iránt táplált kimondhatatlan szerelméről, elhatározzák, hogy minden áron elsimítják a szerelmesek között levő ellentéteket. Jó ötletük támad. Olyan lármát csapnak, hogy az egész farm összegyűl, sőt Harrington is megjelenik, akinek hirtelen azt újságolja, hogy úrnője egy tigris karmai közé került. Harrington kétségbeesetten rohan a grófnő megmentésére, aki aztán boldogan tárja fel előtte a valót, mely szerint az egész csak egy csapda volt Harrington igaz szerelmének bizonyítására. . . Ezt a színes, érdekes mesét Harmath Imre a legkitűnőbb feltálalásban vitte a közönség elé. Egyik ötlet a másikat kergeti, egy halom elmés bonmot ékesíti a kedves operettet , Zerkovitz Bélát, a zeneszerzőt pedig egészen új feladatok elé állította az exotikus miliő, amit ő tökéletesen oldott meg. A fülbemászó dalok hus tárháza a darab, egy héromfelvonásos operettre való melódia gazdagsággal. A közönség már a premieren az ujrázások alkalmával a szereplőkkel együtt énekelte az új slágerek motívumait. Rendkívül tetszett a „Ritkán van . . ." című ropogós kettős, melyett Felhő Rózsi és Dezsőffy énekeltek és táncolták el, az „Óh Éva" című kis quintett, mellyel D'Arrigo és a négy szép Miss gyönyörködtette a közönséget. Nagy hatása volt Bartos Olga és D'Arrigo Kornél érzelmes duettjének. De az est kétségkívül legnagyobb sikere az az ének és táncduett volt, melyet Bartos Olga Dezsőffy Lászlóval énekelt és táncolt el, nem is tudjuk számontartani, hogy hányszor. Ez a kompozíció egy valóságos kis műremek, külön érdekessége, hogy e magyaros motívumok a Rákóczi induló hangjaival ölelkeznek benne össze s a végén gyújtó táncban olvadnak egybe. A szereplőkről irván elsősorban is a Bécsből visszahódított primadonnáról Bartos Olgáról kell megemlékeznünk, aki az előadás középpontjában áll s akinek nagy s valóban megérdemelt sikere volt az operett női szerepében. megjelenésű színésznő, ki tökéletes Ragyogó illúziót keltően állította elénk Berzenczey Alice grófnő szimpatikus alakját és decens játékával ,csillogóan tiszta énekével és gráciával ellejtett táncaival a legteljesebb mértékben meghódította a közönséget. Dezsőffyvel ellejtett tánca után szűnni nem akart a taps és az ünnepeltetés s az ujrázásnak valóban csak a művésznő fáradtsága vetett véget. D'Arrigo Kornél személyében Harrington alakja játékban és BÁNYAI IRÉN (Patakocska) Royal Orfeum : Kalandor kisasszony (Amsterfelv.) m