Színházi Élet, 1919. november 9–15. (8. évfolyam, 47. szám)

1919-11-09 / 47. szám

7 SZÍNHÁZI KLt­ féltékeny férjének megnyugtatására. Barátjá­nak, Paulnak lakására bevezettette a telefont, hogy onnan megnyugtathassa a férjet. A trük­köt mindjárt ki is próbálja. Előbb azt telefo­nozza, hogy a szabónőnél van, azután, hogy a cukrászdában, harmadszorra azt mondja, hogy az énekmesterről beszél. Most már a férj egyebet is szeretne hallani, megkéri az as­­szonyt, énekeljen valamit. És Clotilde asszony kénytelen beleskálázni a telefonba. Erre a férj hirtelen kijelenti, hogy elmegy érte az ének­mesterhez és az asszony most mér kénytelen csakugyan az énekmesterhez menni, hogy a férje ott is találja. Szomorúan ér így véget a vidáman indult találka. Ennyiből áll az egész kis darab, de a szellemes dialógusok, a vidám ötletek gazdag sora ellenállhatatlanul kedvessé és értékessé teszik az apróságot, melynek két főszerepét Kökény Ilona és Boross Géza játssza igen finoman és szellemesen. A műsoron szereplő többi vidám jelenet sorában a magyar vidék izét, zamatját hozza színpadra Tömörkényi István „Mihály szóbeli­zik" című jelenete. Valami szurkálási eset tör­tént a pusztaszéli csárdában. Ez iránt hall­gatja ki a bíró Várakozó Mihály tanút, azaz csak kihallgatná, mert nem olyan egyszerű a dolog. Ámbár Mihály, mint maga mondja, csak egy „célszerű szegény ember", de a bíró mégis előbb őszül meg, minthogy Mihályból kivegye, hogy mit látott. A végén is csak az sül ki, hogy „nem is volt ő ott jelenleg". Bá­nóczy Dezső és Somlár Zsigmond játsszák ezt a jó­izü kis jelenetet igazi népi humorral. Ezeken kívül még Szenes Bélának, Karinthy Frigyes­nek és Békeffi Lászlónak van egy-egy kedves tréfája az uj műsoron, melyen a magánszámok gazdag soka­sága is szerepel. Kökény Ilona, Borda Juci, Ürmössy Anikó ás Boross Géza ad­nak elő egész sereg új dalt, chansont, amelyekkel Szirmai Albert, Ötvös Adorján, Pal­los Tivadar és Nádor Mihály zenéjét népszerűsítik. Az új műsor idestova egyhetes lesz már, de — mint a fentiekből is látható — minden kellék meg van benne, hogy megint hosszú időn át uralkodjék az Andrássy­ úti Színház játékrendjén. A KÖLTŐ. Egyik ismert köl­tőnket, aki a legszebb verseket irja mostanában s aki mint szín­padi szerző is a legkiválóbbak közé tartozik, kispolgári gondol­kodású szülei mindenáron le akar­ták beszélni az általuk végtelenül lebecsült irodalmi pályáról. Hiába emelkedett a fiú a legszámottevőbbek közé, hiába a hírnév, dicső­ség, pénz, az apa még mindig nem békült meg a pályával. A napokban az öreg találkozik egy régi jó ismerősével, akit évek óta nem látott. Miután a „hogyvan"-okat és a „rég­nem láttam"-okat elintézték, a figyelmes isme­rős megkérdi: — No és mi van a fiával? Hogy van? Mit csinál? Az apának felhő komorodik az arcára és végtelen lekicsinyléssel szól : — Ne is kérdezze ! Tudja mi lett belőle ? Költő ! Ha maga azt mondja­: este, ő rámondja: teste, ha maga azt mondja : világ, ő rámondja: virág és ebből él ! Neogrády Dóra, Benedek Margit, Am­ássy-uti Szinház : , Vasárnap este tízkor" ázár Sasa (Papp felv.)

Next